Hónapokig kutatott a Slender-t övező legendák után, de semmit nem talált, ami nyomra vezethette volna vele kapcsolatban. Mindenütt arc nélküli magas emberként említették, aki elrabolta a gyerekeket, akik sosem kerültek elő. Éppen a neten kutakodott, amikor a tv-ben bemondták, hogy egy tíz éves kisfiú tűnt el a környékükről nemrég. A szüleit kegyetlen módon gyilkolták meg. Mikor a házat mutatták a kamerák, felállt, mert elborzadt azon, hogy mindent beborított a vér. Ahogy beljebb mentek, egyre sűrűsödött és a szája elé kapta a kezét, amikor meglátta az áldozatokat. A testek kibelezve, fejük nem volt és a szerveik egy zacskóban a nyakukban lógtak. A vér is megfagyott az ereiben, attól pláne, hogy valaki kinyitotta a bejárati ajtót.
Idegei pattanásig feszültek, mert automatikusan elindult, hogy bezárja, de valami nem stimmelt. Ugyanaz a félelem kerítette hatalmába, mint amikor az erdőn keresztül elindult Kris-ék után egy lámpával. Az a valami egészen közel lesett rá. Ismét csak áldozatnak érezte magát, de ezúttal a saját területén. Halkan és óvatos léptekkel magához vette a készenléti táskáját, amiben minden volt, majd felkapta a telefonját és elindult kifelé. Furcsa sziszegés és morgás csapta meg a fülét, ami csak egyet jelentett. A Slender tudta, hogy róla keresgélt és most eljött érte, hogy megölhesse. Már majdnem elérte az ajtót, amikor a hangok nem messze a háta mögül érkeztek és akkor lassan megfordult.
Az előszoba felől hosszú, fekete csápok kúsztak elő. A morgás és sziszegés egyre hangosabbá vált, majd amikor egy sikítás hangzott fel, rohanni kezdett, de annyira, hogy az ajtót is becsapta mögött, de nem zárta kulcsra. Az idegösszeomlás szélén próbálta kinyitni a kocsiját, de nehezen ment neki. A lény egyre közelebb ért hozzá és az egyik ablakban látta meg, ahogy a házból őt nézte. Szitkozódott, míg végül ki tudta nyitni a kocsit, majd beszállt és elhajtott. A Slender egy ideig követte, de nem tudta meddig. Nem akarta, hogy bárkihez is odavezesse, ezért addig autózott, ameddig teljesen be nem ért a városba. Sírva kezdeményezett egy konferencia hívást és kihangosította a többieket.
- Noona, merre vagy? - kérdezte Tao, aki közelében furcsa morajlás volt.
- Te hol vagy? - kérdezett vissza. - Ugye nem a háznál?
- De igen. - válaszolta.
A tüdejében rekedt a levegő és erősen koncentrálnia kellett, hogy meg tudjon szólalni. - Azonnal tűnj el onnan!
- Jan mi baj? - hallotta meg Lucy hangját is.
- Ne menjetek a ház közelébe! Mindenki tűnjön el vagy forduljon vissza! - üvöltötte szinte hisztérikusan. - Ott van!
- Jézusom! - szólat meg Tao újból és a hangos morgás közepette meghallotta, hogy becsapódott a kocsijának az ajtaja. - Hol vagy?
- Most értem be a városba. - mondta, mikor leparkolt a kocsijával egy háztömb előtt, ami a családjáé volt.
Hála az égnek nem kellett sokáig várnia, és mikor mindenki megérkezett, az első elé kerülőt szorosan átölelte. Könnyei maguktól eredtek meg és patakokként folytak le az állán. Jó időbe telt, amíg elmondta, hogy mi történt és a többiek is csak lefagyva meredtek maguk elé. Chanyeol ugyanúgy aggódott érte és viselkedett vele, mint mikor még együtt voltak. Talán abban bízott, hogy ismét összejöhetnek, de azt nem tudta, hogy hetek óta van egy srác, aki csapja neki a szelet és szinte semmit sem tud arról, hogy miken mentek át, sőt Chanyeol-ról is keveset mesélt neki. A rémálmait sem mesélte el senkinek, mert attól félt, hogy felesleges riadalmat keltett volna bennük. Volt szerelme gyengéden végigsimított az arcán, és már majdnem megcsókolta, amikor megszólalt a telefonja. A kijelzőn Juho neve állt. Átsétált egy másik szobába és ott fogadta a hívást. Sokáig győzködte, hogy nem kell, hogy átmenjen hozzá és kerülje el a házukat, míg végül megadta magát. Alig, hogy letették, a bejárati ajtó kinyílt és azonnal felkapta a fejét. A többiek követték őt, mert attól tartottak, hogy a Slender követte őket és amikor arra készült, hogy megtámadja a betolakodót, Juho bukkant elő a semmiből.
- Jézusom! - kapott a szívéhez. - Halálra ijesztettél!
- Ne haragudj! - húzta magához és a hátát simogatta.
- Mit keresel itt? - kérdezte, amikor sikerült megnyugodnia. Lucy elmosolyodott.
- A bácsikád írt, hogy betörtek hozzátok és te eltűntél. - mondta idegesen a szőke fiú. - Aggódtam, amikor azt mondtad, hogy kerüljem el.
- Idióta! - vert a mellkasára. - Meg is halhattál volna! - Ijedtében majdnem összecsuklott. - Jézusom! - Azonnal tárcsázta a bácsikája számát és elhadarta mi történt. Szerencsére a lény addigra már elvonult vagy a távolból figyelte őket, mert nem mutatkozott meg. Tudta, hogy a veszély nem múlt el és így esze ágában sem volt hazamenni.
- Elmondanátok mi folyik itt? - követelte Juho. - Mit titkoltok?
- Ki ez a srác? - hallották meg Kai a bejárati ajtónál. - Akarod, hogy kihajítsam?
Arca elkomolyodott és rajta vezette le a frusztráltságát. - Ha megteszed, te is repülsz!
Összenézett a többiekkel és megmutogatta neki az összes bizonyítékot, illetve hírt, ami a lényről. Juho megfeszült minden gyilkosság hallatán és elborzadt az őket ért incidenstől. Már majdnem teljesen kiakadt, amikor Kai benyögte, hogy ha jót akar magának, akkor ne álljon Chanyeol és közé. A két fiú állandóan oltogatta egymást, ami cseppet sem volt ínyére, válaszul pedig vállon ütötte Kai-t, aki felszisszent és a kakaskodás abbamaradt. Kellett egy kis idő, míg Juho megemésztette a dolgokat és elfogadta őket. Egy ideig fel sem tudta tenni a kérdéseket, mert még nem is tudta, hogy mit mondjon.
- Szóval, mikor intézzük el? - kérdezte Kai tettre készen.
Az ottani laptopján a neten kutakodott a Szanatórium után és amikor megtalálta, megszólalt. - Holnap.
- Mi? - csattant fel Juho. - Ezek után még találkozni akarsz vele?
- Felfogtad mi történt pár órája? - mordult fel. - Ha nem jövök el, akkor megölt volna!
- Mi lenne ha inkább a magad dolgával foglalkoznál? - morgott Kai. - Fogalmad sincs róla kivel állunk szemben!
Chanyeol hangosan felsóhajtott. - Ami azt illeti neked se sokkal több.
Hamarosan nyugovóra tértek. Juho egy centit sem mozdult el a közeléből és eltökélte, hogy minden áron megvédi. Már hajnali kettő körül járt az idő, mire mindenki evett, lezuhanyozott és megmosta a fogát. A kérésére senki nem kapcsolta le a lámpát, vagy legalább annyi fény volt a lakásban, hogy ne féljen a sötéttől. Képtelen volt aludni és ezt Juho is érezte. Chanyeol a lakásban sétálgatott és gondolkodott. Láthatóan őt sem tudták álomba ringatni a manók. Óvatosan kicsusszant Juho karjaiból és kiment régi szerelméhez.
- Minden ok? - kérdezte Chanyeol.
- Nem tudok aludni. - húzta el a száját.
- A történtek után én sem mernék. - simított gyengéden végig a karján.
Lehunyta a szemeit és úgy élvezte a gyengéd törődést. Pár másodperccel később érezte, hogy Chanyeol közelebb lépett és ajkaik alig egy hajszálra voltak egymástól. - Ezt ne! - suttogta, majd beharapta alsó ajkát.
- Levezethetnénk máshogy is a feszültséget! - pihegte Chanyeol ajkaira.
Képtelen volt ellenállni. Szinte azonnal egymásnak estek és az egyik szoba ágyában kötöttek ki. Chanyeol vad volt és szenvedélyes. Minden vágyát maradéktalanul kielégítette. Vére kiserkent, annyira harapta alsó ajkát, hogy csöndben tarthassa magát. Fejét hátravetve élvezte szeretkezésük minden percét, de amikor kinyitotta, a fiúból csápok jöttek elő. Először nem értette, hogy mi történt vele, de aztán lehullt az álarc és a Slender magasodott felette. Sikítva riadt fel és amikor az ágy szélére húzódott, Juho azonnal követte. Egy újabb rémálom. Érezte, hogy simogatta a hátát, de nem hallotta mit mondott. Már majdnem elsírta magát, amikor kitisztult a feje és végre a fiúra tudott koncentrálni.
Biztonságra és gyengédségre vágyott. Ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésekre, inkább maga alá gyűrte a fiút és megcsókolta. A szőke fiú eleget tett a ki nem mondott kérésének. Mire feleszmélt, már az a kellemes feszítő érzés kerítette hatalmába, ami a szeretkezés elején mindig. Juho pontosan ott simogatta és csókolta, ahol kellett. Vele teljesen másabb volt, mint Chanyeol-lal. Vajon ha nem szakítanak, akkor most ezt is vele csinálná? Elégedetten hunyta le a szemeit, amikor Juho a hátára gördítette és így ő került alulra. Igyekezett nem a legfrissebb rémálmára gondolni és akkor teljesen felengedett. Hamarosan mindketten elégedett nyögésekkel lendült át azon a bizonyos határon. Új szerelme karjaiban végre elnyomta az álom.
Még javában világos volt, amikor készülődni kezdtek és a kocsihoz indultak. Igyekeztek világosban a Szanatóriumhoz érni és azt tervezték, hogy még sötétedés előtt végeznek. Nagyot kellett nyelnie, mielőtt elindultak befelé. A Slender-nek még nyoma sem volt, amit biztató jelnek vett. A biztonság kedvéért nem váltak el és mindenhová együtt mentek. A folyosókon haladva mások számára ismeretlen jelzéseket, szövegeket hagytak, hogy könnyebb legyen kitalálniuk, vagy tudják, hogy arra már jártak gondolva rá, ha eltévednének vagy leszakadnának néhányan a többiektől. A falak kopottak voltak, mindent belepett a mocsok és a kosz, ráadásul áporodott és kissé büdös volt a levegő. Először egy hosszú folyosón mentek végig, amiből három újabb indult ki. Az egész egy útvesztőnek tűnt. Jobbra fordultak. Az új folyosó jobbján nyitott ajtók voltak, a balján újabb folyosó. Az ajtókat választották és elérték a mosodát. Onnan egyenesen a mosdókhoz jutottak, ahol egy papír volt a falon.
Ahogy kiléptek a mosdóból, egy újabb folyosó várta őket, ami csak előre vezetett, egészen egy kőoroszlánig. Ott alaposan körbeforogtak, hogy lássák mi a helyzet. A lénynek semmi nyoma nem volt, de a korábbi nyomasztó érzés ismét felbukkant és akkor tudta, hogy a papír elvételével elfogadták a felkérést. Mindössze ötven méterre a szobortól megjelent a lény és ők automatikusan megfordultak, hogy elmenekülhessenek. Akkor már nem nézték merre mentek, annyi biztos volt, hogy mindent megjelöltek ahol csak jártak. Már legalább hat papír volt a kezében, amikor nagy nehezen megtalálták a hetediket és egy újabb keresésére indultak. A lény egyre közelebb merészkedett hozzájuk, miközben fogalma sem volt, hogy mi fog történni ha megszerzik a következőt. Az előkerült néhány túlélő szerint nyolc papírt kell összegyűjteni és akkor kiderül, hogy a Slender elengedi-e áldozatát vagy sem.
Már majdnem bejárták az egészet, amikor nem találtak több papírlapot. Kezdett aggódni, hogy mi van, ha csak hét darab van és az utolsót nem lehet megtalálni vagy a lény elrejtette őket?! Nem fordulhattak vissza, hiszen a Slender a nyomukban volt és ha megfordultak elkaphatta őket. Egy ügyes manőverrel a szomszéd folyosón majdnem mellette haladtak el és végül visszajutottak a mosodához. Az egyik falon egy fehér valami díszelgett és amikor közelebb mentek, akkor látták meg, hogy az utolsó papír volt az. Nem mertek maguk mögé nézni, hiszen féltek attól, hogy elkapja valamelyiküket. Automatikusan a bejárat felé indultak, de amikor elérték, az ajtó zárva volt. Már majdnem pánikolni kezdtek, amikor az ajtó kinyílt és egy hajléktalan lépett be rajta. Nem engedték, hogy bezárja az ajtót, de kihasználták a lehetőséget, amikor bement és a lény elkapta. Azonnal kirohantak az ajtón, de nem akarták magára hagyni. A férfi keserves rimánkodásának a lény vetett véget és ők a lehető leggyorsabb módon eltűntek onnan.
Hazaérve bűntudat gyötörte. Vajon hagyta volna elmenni őket a lény? Mi történt volna, ha az a szegény hajléktalan nem ment volna be? Megérdemelték, hogy még egy éjszakát túléljenek? Juho kissé sokkos állapotban bújt hozzá és meg tudta érteni. Annak, aki nem találkozott még hasonló lénnyel sem, őrjítő lehet a tudat, hogy az egyik legenda, amitől az emberek félnek megelevenedett előtte és már nemcsak rém mese az egész. Idejét látta annak, hogy összegyűljenek és beszélgessenek egyet. Jongin is annyira ki volt készülve, mint új szerelme. A többiek már megszokták a rájuk leselkedő rémet, de ők még nem. Elhatározta, hogy legközelebb nem viszik magukkal őket, hátha a Slender nem bántaná a két fiút, de lassan a józan eszében is kezdett kételkedni. Még világos volt és valami azt súgta neki, hogy menjen vissza a házába. Úgy ült kocsiba, mint akinek a fogát húzták. Chanyeol és Kris vele tartott, hogy fedezzék, ameddig megtudja amit akart vagy összeszedte amire szüksége volt.
Érezte a lényt a közelben, de eléggé távol volt ahhoz, hogy bemerészkedhessenek. Halkan ment be a házba és kapcsolta ki a számítógépét. A laptopját magához vette és mindent elrendezett. Semmit sem talált arról, hogy mi lesz a következő helyszín. A két fiú kilépett az ajtón, ő pedig bekapcsolta a riasztót, mielőtt beültek volna a kocsiba. A visszapillantóból látta a Slender-t, de nem igazán izgatta. Legnagyobb örömére nem követte őket, de csak akkor nyugodhatott meg, amikor elérték a város határát. Míg a többiek elmondták mi történt velük, addig felnyitotta a laptopját és az e-mailjeit kezdte böngészni. A mindennapiak mellett egy furcsa pittyegésre lett figyelmes. Teljesen lefagyott, amikor meglátta, hogy a küldő névtelen.
- Mi az? - kérdezte Kris.
- Üzenetet kaptam. - válaszolta.
- Na ne! - meresztette a szemeit Chanyeol. - Ugye nem ő küldte.
Rákattintott, majd megnyitotta. A tartalom egy sövény útvesztő volt. - A következő helyszín. - mondta, majd a többiek köré gyűltek.
- Ez micsoda? - hallotta meg Juho hangját, de sajnos ő sem tudta.
- Erre kell rájönnünk! - sóhajtotta Kai.
Sokáig csak keresgettek a szavakra, de nem találtak semmit. Lementette a képet a gépére és arra keresett rá. A kereső végül egy sövény labirintust dobott ki, ami kocsival alig két órára volt tőlük. Ijedten nézett a többiekre. Chanyeol már tudta mire gondolt. Minden bizonnyal ezzel is tesztelni akarta őket, hogy mennyire összetartóak. Szinte érezte, hogy megpróbálja majd szétválasztani őket és egyenként megközelíteni. Volt szerelme kapcsolt és még időben próbálta megnyugtatni, mielőtt valami hülyeséget készült volna tenni. Az éjszaka nyugisan telt, mégsem tudott aludni. Szüksége volt néhány napra, míg leülepedett benne a dolog és megbékélt a hajléktalan halálával is.
2016. április 19., kedd
2013. október 17., csütörtök
Slenderman 4.fejezet - Let's play!
A kegyetlen gyilkosságok tovább folytatódtak. A hatóságok kétségbeesetten és tehetetlenül álltak az események előtt és bosszantotta őket, hogy nem tudják kézre keríteni azt a vadállatot, aki megállás nélkül ártatlan embereket mészárol le. Több csoport is kiment egy-egy eldugott helyszín átvizsgálására, de csak néhányan tértek vissza épségben vagy valamilyen sérülést szenvedve.
A túlélők elmondásuk szerint egy két méter magas, arc nélküli ismeretlen támadta meg őket. Úgy repítette magasba őket, mintha csak tollpárnák lennének. Egyeseket két karral tépett szét, másokat a testéből megjelenő csápok segítségével szakította szét vagy lyukasztott át több helyen. Annyit bizonyosan lehetett tudni, hogy mielőtt támadt volna, sziszegő, recsegő morajlást hallottak, majd sikolyokat és üvöltéseket. Időnként mintha valaki beszélt volna hozzájuk.
Minden rendben ment, míg egyikük el nem indult az erdő sűrűjébe és nem kezdett alaposabb kutatásba. Utána kezdődtek a gondok. A kórházban az orvosok és a rendőrök is mind egy véleményen voltak: Sokk hatása alatt van és valószínűleg a fejét ért sérülés miatt csak képzelődött, miközben menekült.
Az egyik túlélő annyira megrémült, hogy elmegyógyintézetben kötött ki és ha arról kérdezték hogy nézett ki a támadó, ugyanazt mondta el, mint az előző, de ha a csápokról kérdezték, teljesen elborult az agya. Sikítani, rugdosódni és menekülni kezdett, és az ápolók csak nagyon nehezen tudták lefogni, hogy beadhassák neki a nyugtatót.
A rendőrök és nyomozók az összes szemtanút szemtanút kikérdezték. Mindannyian ugyanúgy írták le a támadás előtti időszakot és magát a gyilkost is, ahogy végzett áldozataival. Rettegtek és legtöbben azt kiáltották, hogy hamarosan eljön értük.
A rendőrök éppen akkor értek a helyszínre, mikor Jan szaladni kezdett a fák között. Nem messze onnan, ahol rá találtak, meglelték a széttépett vadász maradványait. Mindenhol testrészek, belsőszervek és vér volt. A látvány gyomorforgató volt.
Amilyen gyorsan csak tudták, összegyűjtötték a maradványokat és a bizonyítékokat, majd lezárták a helyszínt és tovább haladtak. Mindössze néhány perc kocsikázás után rábukkantak a másik férfire is. Vele ugyanúgy végeztek, ahogy korábban a többiekkel. Teste egy karóra volt húzva, hasa felvágva, belsőszervei egy kis zacskóban lógtak a nyakában.
Ahogy hullazsákba tették a tetemet, sistergő, recsegő morajlást hallottak, majd sziszegést, amit időnkét gyerek sírás, sikolyok és túlvilági morgás váltott fel. A nyomozók közül többen is felvették a hangokat, és ahogy ezek egyre közelebbről hallatszottak, ők úgy fejezték be a munkát, hogy utána eltűnhessenek onnan.
Az egyetemisták mind kivonultak az épület elé, mikor megérkeztek a rendőrautók, és nem hittek a szemüknek, mikor a lány szállt ki az egyikből. Chanyeol azonnal odarohant a lányhoz és szorosan magához ölelte és akkor érezte meg, hogy reszket a karjaiban. Csak elképzelni tudta miféle borzalmakat láthatott az erdő mélyén.
Pár órával később az ott tanuló egyetemisták összepakolták a dolgaikat és indulásra készen álltak. A hatóságok és a tanárok együttesen úgy határoztak, hogy míg az ügy meg nem oldódik és a gyilkost el nem kapják, az intézmény bezárja kapuit, a diákok tanulmányi szünetet kapnak, vagy ha úgy látják jónak, átiratkozhatnak egy másik egyetemre vagy főiskolára és ott folytathatják tanulmányaikat.
Jan zaklatottan ült az ágya szélén a csomagjai mellett szótlanul, gondolatai a nemrég történtek körül forogtak. Akárhogy is kutatott emlékeiben, eddig sosem fordult elő, hogy valakivel ennyire brutális és kegyetlen módon végezzen, még ha önvédelemből is tette volna. Egyáltalán nem élvezte sosem a gyilkolást. Mélyen legbelül bevallotta magának, hogy nagyon is tart a lénytől.
- Biztos, hogy menni akarsz? - szólalt meg váratlanul Lucy.
Csak bólogatni tudott. Nem akart beszélni, csak minél hamarabb eltűnni, hogy legalább egy rövid ideig biztonságban érezhesse magát és olyan távol legyen a rémtől, amennyire az lehetséges. A fiúk lassan befutottak hozzájuk, kezükben a csomagjaik. Chanyeol amint meglátta milyen állapotban van, azonnal leguggolt elé, becsúszott a combjai közé, kezeivel megfogta a tarkóját és lehúzta egy csókra.
- Ugye nem most akartok egymásnak esni? - kérdezte Lay.
- Indulnunk kellene. - mondta Kris az ablaknál állva. - A többiek mindjárt mennek.
A semmiből hirtelen egy ismeretlen üvöltés hangzott fel, ami minden bizonnyal nem embertől származott, ahhoz túlságosan is rémisztő volt. Azonnal összekapták magukat, felvették a csomagjaikat és kirohantak az épületből. A rendőrök még mindig ott voltak, hogy biztonságosan mindenki kijöhessen és elhagyhassa a helyet.
Amint kiléptek, hatalmas csattanás, törés-zúzás hallatszott és az üvöltés egyre gyorsabban közeledett feléjük. A még ott lévők a lehető leggyorsabban pattantak be a kocsikba, majd a gázra tapostak és eltűntek onnan. A rendőrök lezárták a helyet és amilyen gyorsan csak lehetett, elhúzták a csíkot....
Hetekkel később.......
A hatóságok nem közöltek újabb gyilkosságokat abból az erdőből, viszont másutt igen. Valahol egy másik erdőben kegyetlenül kibelezett testeket találtak. Egy részük teljesen széttépve apró cafatokra, a többiek karóba húzva, kis csomagokkal a nyakukban karóba húzva, de egyiküknek nem volt meg a feje. Akárhogy kutatták át a helyszínt, nem találták meg.
A fej nélküli testen volt egy papírlap, amire vérrel egy szöveg volt írva, de azt nem mondták, hogy pontosan mi. A riporterek sokkal kevesebbet tudtak az ügyről, mint szerettek volna és ez mérhetetlenül idegesítette őket, de hiába is próbáltak bármit is kicsikarni a nyomozókból.
Jan, Lucy és a fiúk éppen a szokásos módon ütötték el az időt: vacsorát főztek. Chanyeol éppen befejezte az utolsó alapanyagok felaprítását, mikor az ételt kevergető párjához ment és beleseperte a darabkákat a fazékba, majd letette a vágódeszkát és egy lágy puszit lehelt a nyakára.
Nemsokkal később valaki csengetett.
- Ki lehet az? - kérdezte Jan.
- Megnézem. - szólalt meg Kris és kislattyogott a konyhából, hogy megnézze ki a váratlan vendég.
Chanyeol újabb puszikkal halmozta el szerelme nyakát. Válaszként néhány kuncogást kapott, de az örömteli pillanatnak hamar vége szakadt, mikor Kris visszament hozzájuk és legnagyobb meglepetésükre nem volt egyedül. Egyik nagybátyja volt és a társa, egyikük kezében pedig egy boríték volt a nevével.
Habozva vette el a férfitől, ráadásul érezte a lény bűzét rajta. Ujjai lassan hatoltak bele a borítékba és bontották ki. Egy papír volt benne, rajta pedig egy szöveg volt: "Játssz velem" felirattal, mellette pedig egy szanatóriumról készült fénykép.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte Chanyeol nagyra nyílt szemekkel.
- Elfogadod igaz? - kérdezte Tao.
- Persze, hogy el, hisz nincs más választása. - mondta Lay, aki csak most kezdte el megérteni mi is folyik a háttérben.
- Mi a terved? - kérdezte Kris.
Jan izzó szemekkel nézett rájuk. - Megkapja amit akar.
A túlélők elmondásuk szerint egy két méter magas, arc nélküli ismeretlen támadta meg őket. Úgy repítette magasba őket, mintha csak tollpárnák lennének. Egyeseket két karral tépett szét, másokat a testéből megjelenő csápok segítségével szakította szét vagy lyukasztott át több helyen. Annyit bizonyosan lehetett tudni, hogy mielőtt támadt volna, sziszegő, recsegő morajlást hallottak, majd sikolyokat és üvöltéseket. Időnként mintha valaki beszélt volna hozzájuk.
Minden rendben ment, míg egyikük el nem indult az erdő sűrűjébe és nem kezdett alaposabb kutatásba. Utána kezdődtek a gondok. A kórházban az orvosok és a rendőrök is mind egy véleményen voltak: Sokk hatása alatt van és valószínűleg a fejét ért sérülés miatt csak képzelődött, miközben menekült.
Az egyik túlélő annyira megrémült, hogy elmegyógyintézetben kötött ki és ha arról kérdezték hogy nézett ki a támadó, ugyanazt mondta el, mint az előző, de ha a csápokról kérdezték, teljesen elborult az agya. Sikítani, rugdosódni és menekülni kezdett, és az ápolók csak nagyon nehezen tudták lefogni, hogy beadhassák neki a nyugtatót.
A rendőrök és nyomozók az összes szemtanút szemtanút kikérdezték. Mindannyian ugyanúgy írták le a támadás előtti időszakot és magát a gyilkost is, ahogy végzett áldozataival. Rettegtek és legtöbben azt kiáltották, hogy hamarosan eljön értük.
A rendőrök éppen akkor értek a helyszínre, mikor Jan szaladni kezdett a fák között. Nem messze onnan, ahol rá találtak, meglelték a széttépett vadász maradványait. Mindenhol testrészek, belsőszervek és vér volt. A látvány gyomorforgató volt.
Amilyen gyorsan csak tudták, összegyűjtötték a maradványokat és a bizonyítékokat, majd lezárták a helyszínt és tovább haladtak. Mindössze néhány perc kocsikázás után rábukkantak a másik férfire is. Vele ugyanúgy végeztek, ahogy korábban a többiekkel. Teste egy karóra volt húzva, hasa felvágva, belsőszervei egy kis zacskóban lógtak a nyakában.
Ahogy hullazsákba tették a tetemet, sistergő, recsegő morajlást hallottak, majd sziszegést, amit időnkét gyerek sírás, sikolyok és túlvilági morgás váltott fel. A nyomozók közül többen is felvették a hangokat, és ahogy ezek egyre közelebbről hallatszottak, ők úgy fejezték be a munkát, hogy utána eltűnhessenek onnan.
Az egyetemisták mind kivonultak az épület elé, mikor megérkeztek a rendőrautók, és nem hittek a szemüknek, mikor a lány szállt ki az egyikből. Chanyeol azonnal odarohant a lányhoz és szorosan magához ölelte és akkor érezte meg, hogy reszket a karjaiban. Csak elképzelni tudta miféle borzalmakat láthatott az erdő mélyén.
Pár órával később az ott tanuló egyetemisták összepakolták a dolgaikat és indulásra készen álltak. A hatóságok és a tanárok együttesen úgy határoztak, hogy míg az ügy meg nem oldódik és a gyilkost el nem kapják, az intézmény bezárja kapuit, a diákok tanulmányi szünetet kapnak, vagy ha úgy látják jónak, átiratkozhatnak egy másik egyetemre vagy főiskolára és ott folytathatják tanulmányaikat.
Jan zaklatottan ült az ágya szélén a csomagjai mellett szótlanul, gondolatai a nemrég történtek körül forogtak. Akárhogy is kutatott emlékeiben, eddig sosem fordult elő, hogy valakivel ennyire brutális és kegyetlen módon végezzen, még ha önvédelemből is tette volna. Egyáltalán nem élvezte sosem a gyilkolást. Mélyen legbelül bevallotta magának, hogy nagyon is tart a lénytől.
- Biztos, hogy menni akarsz? - szólalt meg váratlanul Lucy.
Csak bólogatni tudott. Nem akart beszélni, csak minél hamarabb eltűnni, hogy legalább egy rövid ideig biztonságban érezhesse magát és olyan távol legyen a rémtől, amennyire az lehetséges. A fiúk lassan befutottak hozzájuk, kezükben a csomagjaik. Chanyeol amint meglátta milyen állapotban van, azonnal leguggolt elé, becsúszott a combjai közé, kezeivel megfogta a tarkóját és lehúzta egy csókra.
- Ugye nem most akartok egymásnak esni? - kérdezte Lay.
- Indulnunk kellene. - mondta Kris az ablaknál állva. - A többiek mindjárt mennek.
A semmiből hirtelen egy ismeretlen üvöltés hangzott fel, ami minden bizonnyal nem embertől származott, ahhoz túlságosan is rémisztő volt. Azonnal összekapták magukat, felvették a csomagjaikat és kirohantak az épületből. A rendőrök még mindig ott voltak, hogy biztonságosan mindenki kijöhessen és elhagyhassa a helyet.
Amint kiléptek, hatalmas csattanás, törés-zúzás hallatszott és az üvöltés egyre gyorsabban közeledett feléjük. A még ott lévők a lehető leggyorsabban pattantak be a kocsikba, majd a gázra tapostak és eltűntek onnan. A rendőrök lezárták a helyet és amilyen gyorsan csak lehetett, elhúzták a csíkot....
Hetekkel később.......
A hatóságok nem közöltek újabb gyilkosságokat abból az erdőből, viszont másutt igen. Valahol egy másik erdőben kegyetlenül kibelezett testeket találtak. Egy részük teljesen széttépve apró cafatokra, a többiek karóba húzva, kis csomagokkal a nyakukban karóba húzva, de egyiküknek nem volt meg a feje. Akárhogy kutatták át a helyszínt, nem találták meg.
A fej nélküli testen volt egy papírlap, amire vérrel egy szöveg volt írva, de azt nem mondták, hogy pontosan mi. A riporterek sokkal kevesebbet tudtak az ügyről, mint szerettek volna és ez mérhetetlenül idegesítette őket, de hiába is próbáltak bármit is kicsikarni a nyomozókból.
Jan, Lucy és a fiúk éppen a szokásos módon ütötték el az időt: vacsorát főztek. Chanyeol éppen befejezte az utolsó alapanyagok felaprítását, mikor az ételt kevergető párjához ment és beleseperte a darabkákat a fazékba, majd letette a vágódeszkát és egy lágy puszit lehelt a nyakára.
Nemsokkal később valaki csengetett.
- Ki lehet az? - kérdezte Jan.
- Megnézem. - szólalt meg Kris és kislattyogott a konyhából, hogy megnézze ki a váratlan vendég.
Chanyeol újabb puszikkal halmozta el szerelme nyakát. Válaszként néhány kuncogást kapott, de az örömteli pillanatnak hamar vége szakadt, mikor Kris visszament hozzájuk és legnagyobb meglepetésükre nem volt egyedül. Egyik nagybátyja volt és a társa, egyikük kezében pedig egy boríték volt a nevével.
Habozva vette el a férfitől, ráadásul érezte a lény bűzét rajta. Ujjai lassan hatoltak bele a borítékba és bontották ki. Egy papír volt benne, rajta pedig egy szöveg volt: "Játssz velem" felirattal, mellette pedig egy szanatóriumról készült fénykép.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte Chanyeol nagyra nyílt szemekkel.
- Elfogadod igaz? - kérdezte Tao.
- Persze, hogy el, hisz nincs más választása. - mondta Lay, aki csak most kezdte el megérteni mi is folyik a háttérben.
- Mi a terved? - kérdezte Kris.
Jan izzó szemekkel nézett rájuk. - Megkapja amit akar.
2013. március 7., csütörtök
Slenderman 3.fejezet
Már reggel volt, mikor felébredtek a mosdóban. Szirénák hangjai vinnyogtak közel hozzájuk. Jan azonnal felpattant és kirohant a mosdóból. Amint kilépett, meglátta nagybátyját és még legalább 30 rendőrt, helyszínelőket és mentősöket. A halottkém gondterhelten sóhajtott egy nagyot, mikor véresen visszatért a többiekhez.
- Mi a helyzet? - kérdezte Hatcher nyomozó.
- Az áldozatokat kibelezték és széttépve karóba húzták. - közölte a tényeket a doki.
- Ez a rohadék egyre kegyetlenebb. - vakarta meg a fejét a nyomozó.
Mikor meglátta unokahúgát, éppen akkor csatlakozott hozzá még három srác a sajátjai közül. Ahogy végignézett rajtuk, mindannyian véresek voltak. A mentősök azonnal kezelésbe vették őket, de semmi nem mutatott arra, hogy megsérültek volna vagy az ő vérük lenne.
A helyszínelés órákig tartott, de a lény kilétéről erősen hallgattak, csak annyit mondtak el, hogy magasa volt, öltönyt viselt és nem látták az arcát. Nem messze tőlük, az egyik rendőr fájdalmas és egyre távolodó sikolya töltötte meg a levegőt. Jan felkapta a fejét és bár nem tehetett róla, védőösztönének köszönhetően szemei feketévé váltak és a hangja is megváltozott kissé.
- Tűnjetek el innen! - kiáltotta a lány.
- Nem hagyunk magadra. - ellenkezett Tao.
- Futás! - ordította túlvilági hangon.
Valami közeledett feléjük. Olyan erővel törte le a fák ágait, hogy azok hatalmasat reccsentek, majd hangosan puffantak a földre. A rendőrök mindannyian bepattantak a kocsijaikba és olyan gyorsan hajtottak el a helyszínről, hogy porzott utánuk az út. A mentősök sem tettek másképpen, hozzájuk csatlakoztak a fiúk és Jan végül egyedül maradt.
- Gyere te mocsok. - motyogta, miközben felkészült a támadásra.
A hangok kezdtek halkulni, de mielőtt kiért volna a fák közül, megszűnt. Idegesen kapkodta a fejét, de a lény nem merészkedett közelebb hozzá, csak megbújt egy közeli fánál és távolról figyelte őt. Tekintete végig a fa mögött megbújó borzalomra szegeződött. Tudta, hogy hamarosan támadni fog.
A levegő egy pillanat alatt hűlt le és a lény támadásba lendült. Jan azonnal futásnak eredt és az első faházig meg sem állt. Éppen egy vadászba botlott bele, mikor éppen szarvasra vadászott. A férfi megragadta őt a karjánál fogva és elcibálta a házhoz, de elengedni nem akarta.
- Mit keres itt egy ilyen csinos lány, mint maga?
- Eresszen! Jobban teszi, ha maga is eltűnik innen. - figyelmeztette a férfit.
- Miért? - húzta magához közelebb.
- Valami van az erdőben és éppen erre tart!
Az erdőből sziszegő hangok párosultak morgásokkal, gyerek sikolyokkal és morgásokkal és ahogy közelebb ért, csak a morgás maradt meg. Kiszabadította a karját a férfi szorításából és tovább futott. Halálsikoly töltötte meg a levegőt és friss vér illat. Néhány méter után megállt, hogy körülnézhessen és akkor egy újabb vadásszal futott össze.
- Jól van hölgyem? Úgy néz ki, mint aki rémeket látott.
- Kérem..... menjen innen..... nem biztonságos. - lihegte a lány.
- Nincs itt semmi az állatokon és fákon kívül. - próbálta nyugtatni a veszélyről mit sem sejtve a férfi.
A mondat után rögtön magára hagyta, hogy nyugodtan folytathassa a vadászatot. Tovább sétált. Tudta, hogy el kell hagynia az erdő mélyét és vissza kell mennie az egyetemre, ahol a többieket ismét kikérdezik. A nyomasztó érzés egyre erősödött és átjárta minden érzékét. Megállt és lehunyta a szemeit. A fenyegetés egyre csak közeledett a háta mögött. - Vigyázzon! - kiáltott fel, mikor megjelentek a csapok az egyik vadász mögött.
A csápok elragadták a férfit és felemelték a levegőbe. Egy másik végighasította a hasát és kiengedte beleit a földre. A lény érdeklődve figyelte a haldokló és vérében fuldokló áldozatát. A látvány szörnyű volt. Annyira kegyetlen, hogy még a lány lábai is belegyökereztek a földbe.
Újabb csápok emelkedtek a levegőbe, hogy egyetlen mozdulattal tépjék szét áldozatukat. A rengeteg vér szétfröccsent a fákon és a maradék belső szervek is lassan a porba hulltak. Egy démoni kacagás hallatszott a fák közül, mikor végre befejeződött a gyilkolás.
- Mi a helyzet? - kérdezte Hatcher nyomozó.
- Az áldozatokat kibelezték és széttépve karóba húzták. - közölte a tényeket a doki.
- Ez a rohadék egyre kegyetlenebb. - vakarta meg a fejét a nyomozó.
Mikor meglátta unokahúgát, éppen akkor csatlakozott hozzá még három srác a sajátjai közül. Ahogy végignézett rajtuk, mindannyian véresek voltak. A mentősök azonnal kezelésbe vették őket, de semmi nem mutatott arra, hogy megsérültek volna vagy az ő vérük lenne.
A helyszínelés órákig tartott, de a lény kilétéről erősen hallgattak, csak annyit mondtak el, hogy magasa volt, öltönyt viselt és nem látták az arcát. Nem messze tőlük, az egyik rendőr fájdalmas és egyre távolodó sikolya töltötte meg a levegőt. Jan felkapta a fejét és bár nem tehetett róla, védőösztönének köszönhetően szemei feketévé váltak és a hangja is megváltozott kissé.
- Tűnjetek el innen! - kiáltotta a lány.
- Nem hagyunk magadra. - ellenkezett Tao.
- Futás! - ordította túlvilági hangon.
Valami közeledett feléjük. Olyan erővel törte le a fák ágait, hogy azok hatalmasat reccsentek, majd hangosan puffantak a földre. A rendőrök mindannyian bepattantak a kocsijaikba és olyan gyorsan hajtottak el a helyszínről, hogy porzott utánuk az út. A mentősök sem tettek másképpen, hozzájuk csatlakoztak a fiúk és Jan végül egyedül maradt.
- Gyere te mocsok. - motyogta, miközben felkészült a támadásra.
A hangok kezdtek halkulni, de mielőtt kiért volna a fák közül, megszűnt. Idegesen kapkodta a fejét, de a lény nem merészkedett közelebb hozzá, csak megbújt egy közeli fánál és távolról figyelte őt. Tekintete végig a fa mögött megbújó borzalomra szegeződött. Tudta, hogy hamarosan támadni fog.
A levegő egy pillanat alatt hűlt le és a lény támadásba lendült. Jan azonnal futásnak eredt és az első faházig meg sem állt. Éppen egy vadászba botlott bele, mikor éppen szarvasra vadászott. A férfi megragadta őt a karjánál fogva és elcibálta a házhoz, de elengedni nem akarta.
- Mit keres itt egy ilyen csinos lány, mint maga?
- Eresszen! Jobban teszi, ha maga is eltűnik innen. - figyelmeztette a férfit.
- Miért? - húzta magához közelebb.
- Valami van az erdőben és éppen erre tart!
Az erdőből sziszegő hangok párosultak morgásokkal, gyerek sikolyokkal és morgásokkal és ahogy közelebb ért, csak a morgás maradt meg. Kiszabadította a karját a férfi szorításából és tovább futott. Halálsikoly töltötte meg a levegőt és friss vér illat. Néhány méter után megállt, hogy körülnézhessen és akkor egy újabb vadásszal futott össze.
- Jól van hölgyem? Úgy néz ki, mint aki rémeket látott.
- Kérem..... menjen innen..... nem biztonságos. - lihegte a lány.
- Nincs itt semmi az állatokon és fákon kívül. - próbálta nyugtatni a veszélyről mit sem sejtve a férfi.
A mondat után rögtön magára hagyta, hogy nyugodtan folytathassa a vadászatot. Tovább sétált. Tudta, hogy el kell hagynia az erdő mélyét és vissza kell mennie az egyetemre, ahol a többieket ismét kikérdezik. A nyomasztó érzés egyre erősödött és átjárta minden érzékét. Megállt és lehunyta a szemeit. A fenyegetés egyre csak közeledett a háta mögött. - Vigyázzon! - kiáltott fel, mikor megjelentek a csapok az egyik vadász mögött.
Újabb csápok emelkedtek a levegőbe, hogy egyetlen mozdulattal tépjék szét áldozatukat. A rengeteg vér szétfröccsent a fákon és a maradék belső szervek is lassan a porba hulltak. Egy démoni kacagás hallatszott a fák közül, mikor végre befejeződött a gyilkolás.
2013. január 25., péntek
Slenderman 2.fejezet 2.rész
Aznap nem voltak órák, mindenkit sokkhatásként ért a lány halálesete és a barátai teljesen kiborultak. Jan-nek is jó időbe telt, míg Chanyeol karjaiban sikerült elaludnia. Mikor magához tért, kezeivel a fiút kereste, de nem találta és a helye is hideg volt.
Mikor felült az ágyban, akkor lépett be szobatársa, Lucy.
- Szia. - köszöntötte a lány.
- Szia. - dörzsölte meg a szemeit. - Hol van Chanyeol?
- Elment a fiúkkal az erdőbe. - válaszolta Lucy.
- Mi? - pattant ki az ágyból, de rögtön vissza is zuhant, mikor eljutott a tudatáig a mondat.
Nem érdekelte a gyengesége, azonnal a szekrényhez sietett és egyetlen szempillantás alatt fel is öltözött. Mikor tett egy lépést az ajtó felé, újra megszédült. Lucy kétségbeesetten sietett a segítségére és kapta el őt, majd segített neki visszamenni az ágyhoz és magára hagyta.
Mikor visszatért, egy bögre volt a kezében és a benne lévő ital frissen gőzölgött benne. Beleszippantott a levegőbe és mikor megérezte az illatát, a teste reagált rá. Szemei befeketedtek, szemfogai szemfogai fájdalmasan nyúltak meg. Ez már hiányzott neki.
Nem sokáig teketóriázott, amint Lucy odaadta neki, a szájához emelte és az utolsó cseppig kiitta a benne lévő italt. Az az édes íz teljesen betöltötte a száját. Néhány röpke percig lehunyta a szemét és lefeküdt az ágyra. Érzékei kiélesedtek és a gyomrát maró éhség is elmúlt.
Mire Lucy felnézett, a lány már sehol sem volt.
Megállt az erdő határánál és alaposan feltérképezte a terepet, de senki nem volt ott, még a lény sem figyelte őt. Minden bizonnyal Chanyeol-ék után lohol valahol, hogy megölhesse őket, de nem tudja kikkel van dolga. Valahonnan a távolból megérezte Chanyeol félelmét.
Az út mentén mindkét oldalt vércsíkokat látott. Tudta, hogy a fiúk jelölték ki, hogy biztonságban lehessenek a lénytől. Azokat követve jutott az erdő közepére, ahol egy hatalmas vértócsa fogadta, amiben keveredett a srácok vére.
Ujjait belemerítette a vérbe, majd a szájához emelte és megnyalta őket. A három fiú harcolt a Slender-rel, miközben két velük tartó fiatal megsérült, egyikük rögtön meg is halt, őt el is vitte magával mélyebbre az erdőbe.
Chanyeol, Kris és Tao különváltak a zűrzavarban és elrejtőztek valahol. Újabb vérvonalakat talált, amiket azonnal követni kezdett. Az egyik egy mosdóhoz vezetett. Ahogy belépett, vele szemben néhány méterre volt az egyik fánál a lény, akitől mindenki tartott.
- Chanyeol. - szólította a fiút.
- Jan? - kérdezte, mikor lassú léptekkel elindult felé.
Mikor kilépett a bejáratokhoz, nem látta a lányt. Ismét a képzelete játszik vele vagy csak a lény utánozza szerelme hangját? Először jobbra indult el, de mikor kinézett, akkor sem találta a lányt.
- Jan? - mondta a nevét újból.
- Chanyeol. - bukkant fel a semmiből a lány.
Odarohant hozzá és szorosan magához ölelte. Mindketten elmosolyodtak egymás karjaiban. Valahonnan a közelből sistergés és gyerekhang hallatszott. Jan lazított az ölelésen és eltávolodott tőle, hogy körülnézhessen. Mikor nem látott senkit, visszament a fiúhoz és ismét magához ölelte, de fiú elvált tőle és mélyen a szemébe nézett.
Vadul vette birtokba ajkait és felkapta az ölébe, majd besétált vele a bal oldali helyiségbe. Éhesen tépték egymás ajkait, miközben a fiú letette őt a földre és lerángatta róla a bugyiját, majd a nadrágját az alsójával együtt letolta.
Csak addig engedte el a száját, amíg ismét az ölébe nem vette, nekitámasztotta a falnak és a lány a dereka köré fonta a lábát. Hátra vetette a fejét, amint a lány szájával a nyakát szívogatta egészen addig, míg ki nem serkent a vére. Nyelve vadul bökdöste a két apró pontszerű sebet, melyet a bőrén ejtett.
Kezdett megőrülni az érzéstől és összeszorított fogain keresztül sziszegett az őt egyre inkább kínzó vágytól. Mikor a hangja egyre hangosabban hallatszott, Jan a nyelvével lezárta a sebet és ismét a fiú szájára tapadt. A következő pillanatban a fiú fogai mélyedtek bele a bőrébe és hangosan kezdte szürcsölni a vérét.
Nem sokra rá, Jan nyöszörögni kezdett a karjaiban, jelezve neki, hogy már tovább léphetnek. Eszét vesztve csúsztatta bele a lányt férfiasságába, mire mindketten torkuk szakadtából nyögtek fel. Hogy csendben tartsák magukat, mindketten beharapták alsó ajkukat, de ez sem használt sokáig.
Jan karjait szorosabbra fonta nyaka körül magához húzta egy csókra. Mindketten belenyögtek a csókba. Egyikük sem törődött azzal hallja-e valaki őket vagy sem. Chanyeol egyre keményebben és gyorsabban lökött.
- Chanyeol. - suttogta két nyögés közben jelezve, hogy nem sokára a csúcsra ér.
- Én is. - nyögte hangosan.
Alighogy kimondta, a lány reszketni kezdett a karjaiban, ahogy a csúcsra ért. Néhány lökés után ő is elélvezett, ahogy a lány izmai megfeszültek körülötte. Nem bírta tovább tartani magukat, lassan leült a lánnyal az ölében.
Még mindig egymást csókolták, mikor meghallották Kris és Tao hangját odakintről.
- Chanyeol, itt vagy? - kérdezte Kris.
- Itt vagyunk. - lihegte a fiú, miközben lassan öltözködni kezdtek.
- Te jó ég! Veletek mi történt? - kérdezte Tao aggódva.
Jan és Chanyeol összenéztek, majd felváltva a másik két fiúra. Ha eltudtak volna pirulni, megtették volna, de még mindig ki voltak pirulva amiatt, amit nemrég csináltak.
Mielőtt újra megszólalhattak volna, hirtelen megjelent a lény a bejáratnál. Csápjaival megragadta Chanyeol-t és kihúzta a helyiségből. Jan belökte a két fiút és a lény után vetette magát. Mikor odaért, a fiú fekete szemekkel és hosszú körmökkel állt szembe az arc nélküli alakkal.
A lány engedett az ösztöneinek és ő is átváltozott. Ismét csápok emelkedtek fel a levegőbe, hogy értük nyúljon vele, de ő felugrott a levegőbe és körmeivel egyetlen mozdulattal le is vágta őket. A lény visszahúzódott a fák közé, a lány pedig megragadta a fiút és visszamentek a mosdóba.
Mikor felült az ágyban, akkor lépett be szobatársa, Lucy.
- Szia. - köszöntötte a lány.
- Szia. - dörzsölte meg a szemeit. - Hol van Chanyeol?
- Elment a fiúkkal az erdőbe. - válaszolta Lucy.
- Mi? - pattant ki az ágyból, de rögtön vissza is zuhant, mikor eljutott a tudatáig a mondat.
Nem érdekelte a gyengesége, azonnal a szekrényhez sietett és egyetlen szempillantás alatt fel is öltözött. Mikor tett egy lépést az ajtó felé, újra megszédült. Lucy kétségbeesetten sietett a segítségére és kapta el őt, majd segített neki visszamenni az ágyhoz és magára hagyta.
Mikor visszatért, egy bögre volt a kezében és a benne lévő ital frissen gőzölgött benne. Beleszippantott a levegőbe és mikor megérezte az illatát, a teste reagált rá. Szemei befeketedtek, szemfogai szemfogai fájdalmasan nyúltak meg. Ez már hiányzott neki.
Nem sokáig teketóriázott, amint Lucy odaadta neki, a szájához emelte és az utolsó cseppig kiitta a benne lévő italt. Az az édes íz teljesen betöltötte a száját. Néhány röpke percig lehunyta a szemét és lefeküdt az ágyra. Érzékei kiélesedtek és a gyomrát maró éhség is elmúlt.
Mire Lucy felnézett, a lány már sehol sem volt.
Megállt az erdő határánál és alaposan feltérképezte a terepet, de senki nem volt ott, még a lény sem figyelte őt. Minden bizonnyal Chanyeol-ék után lohol valahol, hogy megölhesse őket, de nem tudja kikkel van dolga. Valahonnan a távolból megérezte Chanyeol félelmét.
Az út mentén mindkét oldalt vércsíkokat látott. Tudta, hogy a fiúk jelölték ki, hogy biztonságban lehessenek a lénytől. Azokat követve jutott az erdő közepére, ahol egy hatalmas vértócsa fogadta, amiben keveredett a srácok vére.
Ujjait belemerítette a vérbe, majd a szájához emelte és megnyalta őket. A három fiú harcolt a Slender-rel, miközben két velük tartó fiatal megsérült, egyikük rögtön meg is halt, őt el is vitte magával mélyebbre az erdőbe.
Chanyeol, Kris és Tao különváltak a zűrzavarban és elrejtőztek valahol. Újabb vérvonalakat talált, amiket azonnal követni kezdett. Az egyik egy mosdóhoz vezetett. Ahogy belépett, vele szemben néhány méterre volt az egyik fánál a lény, akitől mindenki tartott.
- Chanyeol. - szólította a fiút.
- Jan? - kérdezte, mikor lassú léptekkel elindult felé.
Mikor kilépett a bejáratokhoz, nem látta a lányt. Ismét a képzelete játszik vele vagy csak a lény utánozza szerelme hangját? Először jobbra indult el, de mikor kinézett, akkor sem találta a lányt.
- Jan? - mondta a nevét újból.
- Chanyeol. - bukkant fel a semmiből a lány.
Odarohant hozzá és szorosan magához ölelte. Mindketten elmosolyodtak egymás karjaiban. Valahonnan a közelből sistergés és gyerekhang hallatszott. Jan lazított az ölelésen és eltávolodott tőle, hogy körülnézhessen. Mikor nem látott senkit, visszament a fiúhoz és ismét magához ölelte, de fiú elvált tőle és mélyen a szemébe nézett.
Vadul vette birtokba ajkait és felkapta az ölébe, majd besétált vele a bal oldali helyiségbe. Éhesen tépték egymás ajkait, miközben a fiú letette őt a földre és lerángatta róla a bugyiját, majd a nadrágját az alsójával együtt letolta.
Csak addig engedte el a száját, amíg ismét az ölébe nem vette, nekitámasztotta a falnak és a lány a dereka köré fonta a lábát. Hátra vetette a fejét, amint a lány szájával a nyakát szívogatta egészen addig, míg ki nem serkent a vére. Nyelve vadul bökdöste a két apró pontszerű sebet, melyet a bőrén ejtett.
Kezdett megőrülni az érzéstől és összeszorított fogain keresztül sziszegett az őt egyre inkább kínzó vágytól. Mikor a hangja egyre hangosabban hallatszott, Jan a nyelvével lezárta a sebet és ismét a fiú szájára tapadt. A következő pillanatban a fiú fogai mélyedtek bele a bőrébe és hangosan kezdte szürcsölni a vérét.
Nem sokra rá, Jan nyöszörögni kezdett a karjaiban, jelezve neki, hogy már tovább léphetnek. Eszét vesztve csúsztatta bele a lányt férfiasságába, mire mindketten torkuk szakadtából nyögtek fel. Hogy csendben tartsák magukat, mindketten beharapták alsó ajkukat, de ez sem használt sokáig.
Jan karjait szorosabbra fonta nyaka körül magához húzta egy csókra. Mindketten belenyögtek a csókba. Egyikük sem törődött azzal hallja-e valaki őket vagy sem. Chanyeol egyre keményebben és gyorsabban lökött.
- Chanyeol. - suttogta két nyögés közben jelezve, hogy nem sokára a csúcsra ér.
- Én is. - nyögte hangosan.
Alighogy kimondta, a lány reszketni kezdett a karjaiban, ahogy a csúcsra ért. Néhány lökés után ő is elélvezett, ahogy a lány izmai megfeszültek körülötte. Nem bírta tovább tartani magukat, lassan leült a lánnyal az ölében.
Még mindig egymást csókolták, mikor meghallották Kris és Tao hangját odakintről.
- Chanyeol, itt vagy? - kérdezte Kris.
- Itt vagyunk. - lihegte a fiú, miközben lassan öltözködni kezdtek.
- Te jó ég! Veletek mi történt? - kérdezte Tao aggódva.
Jan és Chanyeol összenéztek, majd felváltva a másik két fiúra. Ha eltudtak volna pirulni, megtették volna, de még mindig ki voltak pirulva amiatt, amit nemrég csináltak.
Mielőtt újra megszólalhattak volna, hirtelen megjelent a lény a bejáratnál. Csápjaival megragadta Chanyeol-t és kihúzta a helyiségből. Jan belökte a két fiút és a lény után vetette magát. Mikor odaért, a fiú fekete szemekkel és hosszú körmökkel állt szembe az arc nélküli alakkal.
A lány engedett az ösztöneinek és ő is átváltozott. Ismét csápok emelkedtek fel a levegőbe, hogy értük nyúljon vele, de ő felugrott a levegőbe és körmeivel egyetlen mozdulattal le is vágta őket. A lény visszahúzódott a fák közé, a lány pedig megragadta a fiút és visszamentek a mosdóba.
2013. január 20., vasárnap
Slenderman 2. fejezet 1.rész
Az éjszaka további része káoszban telt. Mindenki kirohant a szobájából a sikítozásra és a portás hívta a rendőrséget és mentőket. A helyszínelés órákig tartott és mindenkit kiakartak kérdezni. Jan változatlanul a padlón ült, könnyek csordultak le az arcán, miközben véres kezeit nézte.
A nyomozó hozzá is odament.
- Jó estét hölgyem, Hutchinson nyomozó vagyok. Ön az egyik szemtanú? - kérdezte, de a lány csak bólintani tudott. Chanyeol is odament hozzá és megcirógatta a karját, miután őt is kihallgatták.
A fiú egy kis adagnyi alkoholt rejtő bögrét nyújtott át neki és egy doboz cigarettát, hogy kicsit megnyugodhasson. Egyetlen szuszra lehúzta az italt és rágyújtott egy szál cigarettára.
- Tudom, hogy megrázta az eset, de eltudná nekem mondani mi történt? - kérdezte a nyomozó.
- A szobámban aludtunk, mikor egy rémálomból riadtam fel, akkor hallottam meg a sikítást. - kezdte el a lány.
- Ön és ki? - kezdte faggatni a férfi.
- Én. - válaszolta Chanyeol.
Jan nagyot nyelt, miután újra beleszívott a cigarettába. - Kirohantam és akkor láttam meg a vérnyomokat a padlón. Követtem, egészen idáig. A lány hasából dőlt a vér és próbáltam segíteni rajta. Chanyeol ekkor jött le és mondta, hogy valaki van a szobánkban.
- Ezt hogy érti? Miért pont a maga szobájában?
- Nem tudom. Tegnap volt valaki az erdőben és majdnem elkapott. - válaszolta Jan.
- Mi történt utána? - kérdezősködött a nyomozó.
Jan nagyot nyelt, miközben a bejáratot figyelte. Érezte, hogy a lény figyeli őt és csak a megfelelő alkalomra vár, hogy szembenézhessenek. A semmiből az egyik nagybátyja tűnt fel és hívta ki őt a bejárathoz, miközben figyelte a reakcióit.
Mikor kettesben voltak rákérdezett. - Mi a frász folyik itt? Mi tette ezt?
- Fogalmam sincs, de nem ember! Nemrég engem is megakart támadni!
- Nézz magadra. Teljesen kifordulsz magadból. - figyelmeztette őt nagybátyja, mikor szemei éjfeketék lettek, az arca is kezdett megváltozni és a körmei is megnyúltak.
- Hallottam egy régi legendát a vékony emberről. Sokan Slenderman-nek hívják. Elrabolja áldozatait, akik sosem kerülnek elő és ha mégis, kibelezi őket.
- Bassza meg! A többieknek nem mondhatjuk meg, hogy vele állunk szemben. - állapította meg Frank.
Míg mindenkit kikérdeztek világos lett. A nyomozók keresőcsapatot szerveztek, hogy átkutathassák az erdő területét, de Frank rosszat sejtett. A rettegés beleette magát a diákok és a tanárok lelkébe. Csak találgatni tudták mi történhetett és voltak diákok, akik látni véltek egy magas alakot arc nélkül.
A kutatócsapat több csoportra oszolva kezdte keresni a lányt. Frank és az emberei egy romos viskót találtak. Néhányan bementek, de nem találtak semmit, végül a viskó háta mögött megtalálták a lányt, vagyis ami maradt belőle. Teste széttépve és kibelezve volt feltűzve faágakra és beleszúrva a földbe.
Mindenkit sokkolt a látvány. A helyszínelők is elborzadva álltak az eset előtt és jó időbe telt, míg összeszedték magukat annyira, hogy végezhessék a munkájukat. Frank a további kutatás során egyetlen pillanatra egy alakot látott leskelődni az egyik fa mögül.
Az alak ismét feltűnt, miután mindenki elvégezte a munkáját. Néhány arcról tisztán letudta olvasni, hogy ők is látták és rettegtek tőle.
Közben egy másik csapat hét másik fiatal testét találta meg ugyanúgy, ahogy a lányét. A látvány borzalmas volt. A szerveik egy kis zacskóban voltak a bordáik között elhelyezve és mindegyikük arcán rémület látszódott.
Valami nagyon nincs rendben!
Jan közben a szobájában a laptopja előtt ült és a képeket nézegette a többiek társaságában. Mindegyik egy buli eseményét örökítette meg. Unottan nézegette a képeket, míg az egyiken fel nem fedezett egy kivehetetlen alakot.
Lay és Kris halálra váltan kapták a kezüket a szájuk elé. Valószínűleg felismerték a kivehetetlen alakot. Jan magához térve a sokkból azonnal felmásolta a képet a gépére, majd kihúzta a gépből és hozzácsatlakoztatta a sajátját. A képei közül is néhányon feltűnt rajta a lény.
A nyomozó hozzá is odament.
- Jó estét hölgyem, Hutchinson nyomozó vagyok. Ön az egyik szemtanú? - kérdezte, de a lány csak bólintani tudott. Chanyeol is odament hozzá és megcirógatta a karját, miután őt is kihallgatták.
A fiú egy kis adagnyi alkoholt rejtő bögrét nyújtott át neki és egy doboz cigarettát, hogy kicsit megnyugodhasson. Egyetlen szuszra lehúzta az italt és rágyújtott egy szál cigarettára.
- Tudom, hogy megrázta az eset, de eltudná nekem mondani mi történt? - kérdezte a nyomozó.
- A szobámban aludtunk, mikor egy rémálomból riadtam fel, akkor hallottam meg a sikítást. - kezdte el a lány.
- Ön és ki? - kezdte faggatni a férfi.
- Én. - válaszolta Chanyeol.
Jan nagyot nyelt, miután újra beleszívott a cigarettába. - Kirohantam és akkor láttam meg a vérnyomokat a padlón. Követtem, egészen idáig. A lány hasából dőlt a vér és próbáltam segíteni rajta. Chanyeol ekkor jött le és mondta, hogy valaki van a szobánkban.
- Ezt hogy érti? Miért pont a maga szobájában?
- Nem tudom. Tegnap volt valaki az erdőben és majdnem elkapott. - válaszolta Jan.
- Mi történt utána? - kérdezősködött a nyomozó.
Jan nagyot nyelt, miközben a bejáratot figyelte. Érezte, hogy a lény figyeli őt és csak a megfelelő alkalomra vár, hogy szembenézhessenek. A semmiből az egyik nagybátyja tűnt fel és hívta ki őt a bejárathoz, miközben figyelte a reakcióit.
Mikor kettesben voltak rákérdezett. - Mi a frász folyik itt? Mi tette ezt?
- Fogalmam sincs, de nem ember! Nemrég engem is megakart támadni!
- Nézz magadra. Teljesen kifordulsz magadból. - figyelmeztette őt nagybátyja, mikor szemei éjfeketék lettek, az arca is kezdett megváltozni és a körmei is megnyúltak.
- Hallottam egy régi legendát a vékony emberről. Sokan Slenderman-nek hívják. Elrabolja áldozatait, akik sosem kerülnek elő és ha mégis, kibelezi őket.
- Bassza meg! A többieknek nem mondhatjuk meg, hogy vele állunk szemben. - állapította meg Frank.
Míg mindenkit kikérdeztek világos lett. A nyomozók keresőcsapatot szerveztek, hogy átkutathassák az erdő területét, de Frank rosszat sejtett. A rettegés beleette magát a diákok és a tanárok lelkébe. Csak találgatni tudták mi történhetett és voltak diákok, akik látni véltek egy magas alakot arc nélkül.
A kutatócsapat több csoportra oszolva kezdte keresni a lányt. Frank és az emberei egy romos viskót találtak. Néhányan bementek, de nem találtak semmit, végül a viskó háta mögött megtalálták a lányt, vagyis ami maradt belőle. Teste széttépve és kibelezve volt feltűzve faágakra és beleszúrva a földbe.
Mindenkit sokkolt a látvány. A helyszínelők is elborzadva álltak az eset előtt és jó időbe telt, míg összeszedték magukat annyira, hogy végezhessék a munkájukat. Frank a további kutatás során egyetlen pillanatra egy alakot látott leskelődni az egyik fa mögül.
Az alak ismét feltűnt, miután mindenki elvégezte a munkáját. Néhány arcról tisztán letudta olvasni, hogy ők is látták és rettegtek tőle.
Közben egy másik csapat hét másik fiatal testét találta meg ugyanúgy, ahogy a lányét. A látvány borzalmas volt. A szerveik egy kis zacskóban voltak a bordáik között elhelyezve és mindegyikük arcán rémület látszódott.
Valami nagyon nincs rendben!
Jan közben a szobájában a laptopja előtt ült és a képeket nézegette a többiek társaságában. Mindegyik egy buli eseményét örökítette meg. Unottan nézegette a képeket, míg az egyiken fel nem fedezett egy kivehetetlen alakot.
Lay és Kris halálra váltan kapták a kezüket a szájuk elé. Valószínűleg felismerték a kivehetetlen alakot. Jan magához térve a sokkból azonnal felmásolta a képet a gépére, majd kihúzta a gépből és hozzácsatlakoztatta a sajátját. A képei közül is néhányon feltűnt rajta a lény.
2013. január 19., szombat
Slenderman 1. fejezet 2. rész
- Ti hol a fenében voltatok? - förmedt Jan két késő fiúra.
- Óránk volt. - válaszolta a fekete hajú.
Jan az egyik ablakhoz ment, hogy megnézze a lény, aki az erdőben kísért ott van-e még, de a nyomasztó érzés addigra eltűnt. Békésnek tűnt minden odakint. A csontjaiban érezte, hogy ez csak a kezdet volt. Területvédő ösztöne nem fogja hagyni, hogy itt garázdálkodjon a környéken és kedvére halomra ölje az embereket.
A vörös hajú fiú odament a lányhoz, gyengéden megcirógatta az arcát és hátulról átölelte. Mindig tudta mivel lehet megnyugtatni őt. Jan hátrabillentette a fejét, hogy a fiú szemébe nézhessen, aki kihasználta a lehetőséget és összeérintette ajkaikat. Már mindkettejüknek nagyon hiányzott ez.
A kényelmes érzés nem tartott túl sokáig, mivel a korábbi nyugtalanító hangulat villámcsapásként tért vissza az erdőbe. A lány ösztönétől hajtva, éjfekete szemekkel és túlvilági hanggal morogva meredt az ablakra.
- Jesszus, ez mi? - kapta a fejét oda Lay.
Kris nem hitt a szemének. Valami azzal az ablakkal szemben állt egy közeli fánál, ahol ő volt. Szinte meghűlt benne a vér annyira eluralkodott rajta a félelem. Egyetlen hang sem jött ki a torkán és mozdulni sem tudott. Mintha az a valami olvasni tudna benne.
A fekete hajú srác a folyosókat összekötő ajtókhoz ment, hogy megnézze nyitva vannak-e még, de az utolsót már bezárták. Egyetlen mód, hogy visszajussanak a főépületbe az erdőn át vezetett. Jan utálta, mikor a portás elfelejtette, hogy nekik ott van órájuk és kizárta őket.
Dühösen indult el a zárt ajtó felé, amit egy hangos morgás kísértében lábával ripityára törött. Jan hirtelen indult meg dühtől vezérelve a másik épületbe, ők pedig követték a biztonság kedvéért és tartották vele a tempót.
Amint a hallba értek egy fiatal lány sikítva szaladt be és rohant fel a lépcsőn. Az egész épületben visszhangzottak a sikításai. Ők is felmentek a szobáik, lepakolták a táskáikat a könyveikkel együtt, majd átmentek a lányokhoz.
Jan az ablakban állt és az erdőt nézte, amit fokozatosan egyre vastagabban lepett be a köd.
- Mit láthatott odakint? - kérdezte Chanyeol zaklatottan.
- Nem tudom, de kiakadt tőle és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. - kezdte el Lucy, és folytatta, mikor Kris és Tao egymásra mosolyogtak. - Nincs hősködés! Kris, Tao értitek?
Az erdő határán egy kivehetetlen alakot vett észre, ami csak állt ott és a bejáratot nézte. Rossz érzés uralkodott el rajta, tudta, hogy a rém csak az alkalmas pillanatra várt, hogy átléphessen a küszöbön és megkereshesse áldozatát.
Az idő gyorsan telt és mire feleszméltek már késő volt. Lassan mindannyian elbúcsúztak, kivéve Chanyeol-t, aki Jan-el akart maradni éjszakára.
Nemsokára teljes sötétség borult a kollégiumra és az iskola teljes területére, csak egyetlen ablakban pislákolt halványan egy kis fény. Mindenki aludt már. Jan Chanyeol-lal szorosan összebújva aludt. Álmában ismét átélte a nemrég történteket, de ezúttal az az árny elkapta és minden elsötétült előtte.
Mikor felriadt a csendes folyosókat betöltötte egy lány kétségbeesett és rémült sikítása. A hang alapján ugyanaz a lány volt, aki korábban sikítva rohant fel a szobájába. A sikolyok mellé ugyanaz a sistergős hang és nyugtalanító hangulat párosult, mikor az a valami megakarta támadni.
Úgy pattant ki az ágyából, hogy a mellette fekvő fiút is felébresztette. Kirohant Jan után és követte egészen a rémült lány szobájáig. Az ajtó tárva nyitva volt és egy hosszú vércsík jelezte, hogy megsebesült. Egyenesen követték a vért és sikításokat.
A hallban találtak rá a lányra. A hasából dőlt a vér és szaggatottan lélegzett, tekintete végig a bejárati ajtót figyelte. A rettegés teljesen megbénította.
- Mi történt? - kérdezte Jan, miközben kezét rászorította a sebre.
- Itt van! Értem jött! - kiabálta a lány.
- Kicsoda? - próbálta finoman faggatni.
- A vékony ember. - mondta, miközben nyelte a könnyeit.
Jan alaposan körbenézett, tekintetét nem kerülték el a legapróbb rések sem. Tudta, hogy az a valami ismét közeledik és néhány pillanat múlva farkasszemet néznek egymással. Összerezzent, mikor két kezet érzett meg a vállán.
- Chanyeol, miért nem alszol? - kérdezte reszkető hanggal Jan.
- Valaki van a szobában. - válaszolta a fiú.
A fiú és a lány összenéztek. Ekkor látták elérkezettnek a pillanatot, hogy feladják emberi álcájukat és természetfeletti lényként szálljanak szembe a közeledő borzalommal. Jan arra lett figyelmes, hogy a sebesült lány valamit a kezébe nyom. Mikor ránézett a kezére egy fényképezőt látott benne.
Hirtelen csápok nyúltak érte és ragadták magukkal őt. A vér egyre erősebben jött a testéből. - A fénykép! A fénykép! - kiáltotta utoljára, mielőtt elragadták volna. Sikításait még egy rövid ideig lehetett hallani, aztán minden az éj homályába veszett.
- Óránk volt. - válaszolta a fekete hajú.
Jan az egyik ablakhoz ment, hogy megnézze a lény, aki az erdőben kísért ott van-e még, de a nyomasztó érzés addigra eltűnt. Békésnek tűnt minden odakint. A csontjaiban érezte, hogy ez csak a kezdet volt. Területvédő ösztöne nem fogja hagyni, hogy itt garázdálkodjon a környéken és kedvére halomra ölje az embereket.
A vörös hajú fiú odament a lányhoz, gyengéden megcirógatta az arcát és hátulról átölelte. Mindig tudta mivel lehet megnyugtatni őt. Jan hátrabillentette a fejét, hogy a fiú szemébe nézhessen, aki kihasználta a lehetőséget és összeérintette ajkaikat. Már mindkettejüknek nagyon hiányzott ez.
A kényelmes érzés nem tartott túl sokáig, mivel a korábbi nyugtalanító hangulat villámcsapásként tért vissza az erdőbe. A lány ösztönétől hajtva, éjfekete szemekkel és túlvilági hanggal morogva meredt az ablakra.
- Jesszus, ez mi? - kapta a fejét oda Lay.
Kris nem hitt a szemének. Valami azzal az ablakkal szemben állt egy közeli fánál, ahol ő volt. Szinte meghűlt benne a vér annyira eluralkodott rajta a félelem. Egyetlen hang sem jött ki a torkán és mozdulni sem tudott. Mintha az a valami olvasni tudna benne.
A fekete hajú srác a folyosókat összekötő ajtókhoz ment, hogy megnézze nyitva vannak-e még, de az utolsót már bezárták. Egyetlen mód, hogy visszajussanak a főépületbe az erdőn át vezetett. Jan utálta, mikor a portás elfelejtette, hogy nekik ott van órájuk és kizárta őket.
Dühösen indult el a zárt ajtó felé, amit egy hangos morgás kísértében lábával ripityára törött. Jan hirtelen indult meg dühtől vezérelve a másik épületbe, ők pedig követték a biztonság kedvéért és tartották vele a tempót.
Amint a hallba értek egy fiatal lány sikítva szaladt be és rohant fel a lépcsőn. Az egész épületben visszhangzottak a sikításai. Ők is felmentek a szobáik, lepakolták a táskáikat a könyveikkel együtt, majd átmentek a lányokhoz.
Jan az ablakban állt és az erdőt nézte, amit fokozatosan egyre vastagabban lepett be a köd.
- Mit láthatott odakint? - kérdezte Chanyeol zaklatottan.
- Nem tudom, de kiakadt tőle és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. - kezdte el Lucy, és folytatta, mikor Kris és Tao egymásra mosolyogtak. - Nincs hősködés! Kris, Tao értitek?
Az erdő határán egy kivehetetlen alakot vett észre, ami csak állt ott és a bejáratot nézte. Rossz érzés uralkodott el rajta, tudta, hogy a rém csak az alkalmas pillanatra várt, hogy átléphessen a küszöbön és megkereshesse áldozatát.
Az idő gyorsan telt és mire feleszméltek már késő volt. Lassan mindannyian elbúcsúztak, kivéve Chanyeol-t, aki Jan-el akart maradni éjszakára.
Nemsokára teljes sötétség borult a kollégiumra és az iskola teljes területére, csak egyetlen ablakban pislákolt halványan egy kis fény. Mindenki aludt már. Jan Chanyeol-lal szorosan összebújva aludt. Álmában ismét átélte a nemrég történteket, de ezúttal az az árny elkapta és minden elsötétült előtte.
Mikor felriadt a csendes folyosókat betöltötte egy lány kétségbeesett és rémült sikítása. A hang alapján ugyanaz a lány volt, aki korábban sikítva rohant fel a szobájába. A sikolyok mellé ugyanaz a sistergős hang és nyugtalanító hangulat párosult, mikor az a valami megakarta támadni.
Úgy pattant ki az ágyából, hogy a mellette fekvő fiút is felébresztette. Kirohant Jan után és követte egészen a rémült lány szobájáig. Az ajtó tárva nyitva volt és egy hosszú vércsík jelezte, hogy megsebesült. Egyenesen követték a vért és sikításokat.
A hallban találtak rá a lányra. A hasából dőlt a vér és szaggatottan lélegzett, tekintete végig a bejárati ajtót figyelte. A rettegés teljesen megbénította.
- Mi történt? - kérdezte Jan, miközben kezét rászorította a sebre.
- Itt van! Értem jött! - kiabálta a lány.
- Kicsoda? - próbálta finoman faggatni.
- A vékony ember. - mondta, miközben nyelte a könnyeit.
Jan alaposan körbenézett, tekintetét nem kerülték el a legapróbb rések sem. Tudta, hogy az a valami ismét közeledik és néhány pillanat múlva farkasszemet néznek egymással. Összerezzent, mikor két kezet érzett meg a vállán.
- Chanyeol, miért nem alszol? - kérdezte reszkető hanggal Jan.
- Valaki van a szobában. - válaszolta a fiú.
A fiú és a lány összenéztek. Ekkor látták elérkezettnek a pillanatot, hogy feladják emberi álcájukat és természetfeletti lényként szálljanak szembe a közeledő borzalommal. Jan arra lett figyelmes, hogy a sebesült lány valamit a kezébe nyom. Mikor ránézett a kezére egy fényképezőt látott benne.
Hirtelen csápok nyúltak érte és ragadták magukkal őt. A vér egyre erősebben jött a testéből. - A fénykép! A fénykép! - kiáltotta utoljára, mielőtt elragadták volna. Sikításait még egy rövid ideig lehetett hallani, aztán minden az éj homályába veszett.
2013. január 18., péntek
Slenderman 1.fejezet 1. rész
Néhány nappal később
Néhány srác rohant az egyetem folyosóján eszeveszetten. Egyikük egy újságot szorongatott magánál. Megálltak egy szobánál, bekopogtak és otthagyták az újságot az ajtónál. A szoba 2 lányé volt, akik gyakorta foglalkoztak megmagyarázhatatlan eseményekkel és göngyölítették fel azt.
Lépések hallatszottak, amik egyre hangosodtak, ahogy közeledtek az ajtó felé, majd kinyílt és kilépett egy hátközépig érő, hosszú szőke hajú lány. Körülnézett, de nem talált senkit, majd felvette az újságot és bezárta az ajtót.
- Újabb rejtélyes gyilkosság a Steinmen erdőben. - olvasta fel a szőke lány. - Az áldozatokat megcsonkítva találták meg karókba húzva az erdő közepén, belső szerveik kis csomagokban lógtak a nyakukban.
- Micsoda? - tépte ki társa kezéből az újságot.
Sietve ült le a laptopja elé és kutatott a neten hasonló gyilkosságok után. Körülbelül két órás keresgélés után talált valamit.
2007: Nyomozócsoport huszonkét különböző, eltérő nemű és korú személy
szabályos köralakba rendezett, törött faágakra felszúrt holttestét fedezte fel, a
Slenderman jelentésekkor gyakran emlegetett mellkasi csonkítás jeleivel.
A lelet megerősítése után a nyomozás vezetője, ********* a csapat azonnali
evakuálását rendelte el 17:00-kor.
A testek felfedezésének ideje: 11:00.Fizikai bizonyítékkal kapcsolatba kerülő csapat kiürítésének határideje: 17:30. A csapattal 17:25-kor szakadt meg a kapcsolat. Biztonsági eljárások az
előírásnak megfelelően zajlottak le. Rendellenesség oka ismeretlen. A második csapatt egy hét elteltével fedezte fel a fotófelszerelést.
Rémülten néztek egymásra és teljesen lesokkolták őket a helyszínen készített fényképek, amelyek kísértetiesen hasonlítottak az újságban lévőkhöz. Természetfeletti szemmel nem tűnt emberi gyilkosságnak, inkább volt túlvilági, mintsem e világi.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte a szőke lány társát.
- Addig semmit, míg nem téved be a mi területünkre. - válaszolta enyhén dühös hangon a másik.
- Hahó, a suli egy erdő mellé épült és néhány része belenyúlik. - világított rá a lány.
A hosszabb hajú lány szemei éjfeketévé váltak és olyan túlvilági morgással pattant fel a székről, hogy társa rögtön megijedt. Az ablakhoz ment, ami közvetlenül ránézett az erdőre. Ezúttal nem az a békés és misztikus hangulat sugárzott a ködös erdőből, hanem nyomasztó és nyugtalanító, mintha valami lenne mélyen benne, ami csak arra vár, hogy áldozatául ejthessen valakit.
- Basszus! - sziszegte a fogai között a lány.
- Mi a baj? - kérdezte a szőke lány remegő hangon, de választ nem kapott. - Jan, mi a baj?
- Keressük meg a többieket!
Mindketten összeszedték a cuccaikat, magukhoz vették a telefonjaikat és kiviharzottak a szobából. Olyan gyorsan futottak, ahogy csak tudtak. Szétváltak és a szobáikban kezdték keresni őket, de azok üresek voltak. Jan kezdett nagyon aggódni. A folyosón futott össze a szőke lánnyal, aki megtalálta három további társukat.
Nyugtalanította őket a lány viselkedése, de addig nem kérdeztek semmit, míg keresték a többieket, akik még órán voltak azokban a termekben, amik az erdőben voltak. Jan vállalkozott arra, hogy az erdőn keresztül közelíti meg a termeket, a többiek pedig maradjanak együtt és vágjanak át a többi folyosón. Megakart bizonyosodni róla, hogy téved.
Szerzett néhány elemlámpát és egy szolárlámpát is, amit teljes fényerőre kapcsolt fel, hogy mindent jól láthasson ami előtte és mellette van. Megállt az erdő határánál. Az érzés, amit nemrég kezdett érezni, egyre erősödött, ahogy a fákat nézte.
Nagyot nyelt, gondosan elrejtette zsebében a lámpákat és a szolárlámpával világítva elindult a ködös úton. Életében először félt. Az út menti lámpák nem világítottak, csak az apró éjszakai lámpák közvetlenül mellette, hogy jól látható legyen.
Próbált nyugodt maradni és pillanatra sem elmélyedni a gondolataiban. Úgy érezte, mintha valaki figyelné és a nyugtalanító hangulat csak erősödött körülötte. Tudta, hogy veszélyben van, mégis folytatta útját. Hajtotta a kíváncsiság.
Hirtelen sziszegő hangot hallott meg valahol a közelben, amely minden lépésnél egyre erősödött és idővel morajlássá változott. Teste akaratlanul is reagált a veszélyre és akaratán kívül megállt és a fákat térképezte fel szemeivel. Túlvilági énje ki akart törni belőle és szembe szegülni a rá leselkedő veszedelemmel, de ki szerette volna deríteni kivel vagy mivel áll szemben.
Valahol mögötte tűnt fel a vészjósló érzés, ami azt súgta neki, hogy folytassa tovább útját, ha nem akarja, hogy darabokra tépje. Erőt vett magán és elindult, de veszélyérzete nem csökkent, sőt! Most már biztos, hogy valami van az erdőben.
Ismeretlen morgás és hang hangzott fel mögötte, ahogy szaporábbá váltak léptei és titkon készült a támadásra, amit már nagyon várt. Az első bejárat közelében volt, mikor a hang szinte a fülénél hallatszott és mikor hátra fordult nem látott senkit.
Lámpájával alaposan körbenézett maga körül, de a korábbi érzés nem akart szűnni, sőt egyre inkább érezte, hogy valami közvetlen közelről figyeli őt. Leeresztette a lámpát, majd letette a földre, előkapta a fényképezőjét és vakut használva gyorsan lefényképezte körben a környezetet.
A többiek már várták őt az ajtónál és egyikük kisietett érte, mert érezte a rájuk leselkedő veszélyt. Amilyen gyorsan tudtak, beszaladtak.
- Jan mit láttál? - kérdezte a szőke lány.
- Valami nincs rendben. - mondta a lány a friss emlékeiben kutatva.
- Miről beszélsz? - kérdezte egy vörös hajú fiú.
- Ígérjétek meg, hogy egyedül nem jöttök ide. - követelte a lány.
- Miért? - kérdezte ismét az előző fiú.
- Valami van az erdőben és nem ember. - nézett rájuk éjfekete szemekkel.
A többiek mind egymásra néztek, mert nem értették a helyzetet, de egyvalamit tudtak: oka van annak, hogy a lány ezt kéri tőlük. Néhány percnyi félelemmel teli perc után mindenki ott volt a folyosón, akinek kellett.
Néhány srác rohant az egyetem folyosóján eszeveszetten. Egyikük egy újságot szorongatott magánál. Megálltak egy szobánál, bekopogtak és otthagyták az újságot az ajtónál. A szoba 2 lányé volt, akik gyakorta foglalkoztak megmagyarázhatatlan eseményekkel és göngyölítették fel azt.
Lépések hallatszottak, amik egyre hangosodtak, ahogy közeledtek az ajtó felé, majd kinyílt és kilépett egy hátközépig érő, hosszú szőke hajú lány. Körülnézett, de nem talált senkit, majd felvette az újságot és bezárta az ajtót.
- Újabb rejtélyes gyilkosság a Steinmen erdőben. - olvasta fel a szőke lány. - Az áldozatokat megcsonkítva találták meg karókba húzva az erdő közepén, belső szerveik kis csomagokban lógtak a nyakukban.
- Micsoda? - tépte ki társa kezéből az újságot.
Sietve ült le a laptopja elé és kutatott a neten hasonló gyilkosságok után. Körülbelül két órás keresgélés után talált valamit.
2007: Nyomozócsoport huszonkét különböző, eltérő nemű és korú személy
szabályos köralakba rendezett, törött faágakra felszúrt holttestét fedezte fel, a
Slenderman jelentésekkor gyakran emlegetett mellkasi csonkítás jeleivel.
A lelet megerősítése után a nyomozás vezetője, ********* a csapat azonnali
evakuálását rendelte el 17:00-kor.
A testek felfedezésének ideje: 11:00.Fizikai bizonyítékkal kapcsolatba kerülő csapat kiürítésének határideje: 17:30. A csapattal 17:25-kor szakadt meg a kapcsolat. Biztonsági eljárások az
előírásnak megfelelően zajlottak le. Rendellenesség oka ismeretlen. A második csapatt egy hét elteltével fedezte fel a fotófelszerelést.
Rémülten néztek egymásra és teljesen lesokkolták őket a helyszínen készített fényképek, amelyek kísértetiesen hasonlítottak az újságban lévőkhöz. Természetfeletti szemmel nem tűnt emberi gyilkosságnak, inkább volt túlvilági, mintsem e világi.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte a szőke lány társát.
- Addig semmit, míg nem téved be a mi területünkre. - válaszolta enyhén dühös hangon a másik.
- Hahó, a suli egy erdő mellé épült és néhány része belenyúlik. - világított rá a lány.
A hosszabb hajú lány szemei éjfeketévé váltak és olyan túlvilági morgással pattant fel a székről, hogy társa rögtön megijedt. Az ablakhoz ment, ami közvetlenül ránézett az erdőre. Ezúttal nem az a békés és misztikus hangulat sugárzott a ködös erdőből, hanem nyomasztó és nyugtalanító, mintha valami lenne mélyen benne, ami csak arra vár, hogy áldozatául ejthessen valakit.
- Basszus! - sziszegte a fogai között a lány.
- Mi a baj? - kérdezte a szőke lány remegő hangon, de választ nem kapott. - Jan, mi a baj?
- Keressük meg a többieket!
Mindketten összeszedték a cuccaikat, magukhoz vették a telefonjaikat és kiviharzottak a szobából. Olyan gyorsan futottak, ahogy csak tudtak. Szétváltak és a szobáikban kezdték keresni őket, de azok üresek voltak. Jan kezdett nagyon aggódni. A folyosón futott össze a szőke lánnyal, aki megtalálta három további társukat.
Nyugtalanította őket a lány viselkedése, de addig nem kérdeztek semmit, míg keresték a többieket, akik még órán voltak azokban a termekben, amik az erdőben voltak. Jan vállalkozott arra, hogy az erdőn keresztül közelíti meg a termeket, a többiek pedig maradjanak együtt és vágjanak át a többi folyosón. Megakart bizonyosodni róla, hogy téved.
Szerzett néhány elemlámpát és egy szolárlámpát is, amit teljes fényerőre kapcsolt fel, hogy mindent jól láthasson ami előtte és mellette van. Megállt az erdő határánál. Az érzés, amit nemrég kezdett érezni, egyre erősödött, ahogy a fákat nézte.
Nagyot nyelt, gondosan elrejtette zsebében a lámpákat és a szolárlámpával világítva elindult a ködös úton. Életében először félt. Az út menti lámpák nem világítottak, csak az apró éjszakai lámpák közvetlenül mellette, hogy jól látható legyen.
Próbált nyugodt maradni és pillanatra sem elmélyedni a gondolataiban. Úgy érezte, mintha valaki figyelné és a nyugtalanító hangulat csak erősödött körülötte. Tudta, hogy veszélyben van, mégis folytatta útját. Hajtotta a kíváncsiság.
Hirtelen sziszegő hangot hallott meg valahol a közelben, amely minden lépésnél egyre erősödött és idővel morajlássá változott. Teste akaratlanul is reagált a veszélyre és akaratán kívül megállt és a fákat térképezte fel szemeivel. Túlvilági énje ki akart törni belőle és szembe szegülni a rá leselkedő veszedelemmel, de ki szerette volna deríteni kivel vagy mivel áll szemben.
Valahol mögötte tűnt fel a vészjósló érzés, ami azt súgta neki, hogy folytassa tovább útját, ha nem akarja, hogy darabokra tépje. Erőt vett magán és elindult, de veszélyérzete nem csökkent, sőt! Most már biztos, hogy valami van az erdőben.
Ismeretlen morgás és hang hangzott fel mögötte, ahogy szaporábbá váltak léptei és titkon készült a támadásra, amit már nagyon várt. Az első bejárat közelében volt, mikor a hang szinte a fülénél hallatszott és mikor hátra fordult nem látott senkit.
Lámpájával alaposan körbenézett maga körül, de a korábbi érzés nem akart szűnni, sőt egyre inkább érezte, hogy valami közvetlen közelről figyeli őt. Leeresztette a lámpát, majd letette a földre, előkapta a fényképezőjét és vakut használva gyorsan lefényképezte körben a környezetet.
A többiek már várták őt az ajtónál és egyikük kisietett érte, mert érezte a rájuk leselkedő veszélyt. Amilyen gyorsan tudtak, beszaladtak.
- Jan mit láttál? - kérdezte a szőke lány.
- Valami nincs rendben. - mondta a lány a friss emlékeiben kutatva.
- Miről beszélsz? - kérdezte egy vörös hajú fiú.
- Ígérjétek meg, hogy egyedül nem jöttök ide. - követelte a lány.
- Miért? - kérdezte ismét az előző fiú.
- Valami van az erdőben és nem ember. - nézett rájuk éjfekete szemekkel.
A többiek mind egymásra néztek, mert nem értették a helyzetet, de egyvalamit tudtak: oka van annak, hogy a lány ezt kéri tőlük. Néhány percnyi félelemmel teli perc után mindenki ott volt a folyosón, akinek kellett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


