2016. április 19., kedd

Slenderman 5.fejezet - Sanatorium

Hónapokig kutatott a Slender-t övező legendák után, de semmit nem talált, ami nyomra vezethette volna vele kapcsolatban. Mindenütt arc nélküli magas emberként említették, aki elrabolta a gyerekeket, akik sosem kerültek elő. Éppen a neten kutakodott, amikor a tv-ben bemondták, hogy egy tíz éves kisfiú tűnt el a környékükről nemrég. A szüleit kegyetlen módon gyilkolták meg. Mikor a házat mutatták a kamerák, felállt, mert elborzadt azon, hogy mindent beborított a vér. Ahogy beljebb mentek, egyre sűrűsödött és a szája elé kapta a kezét, amikor meglátta az áldozatokat. A testek kibelezve, fejük nem volt és a szerveik egy zacskóban a nyakukban lógtak. A vér is megfagyott az ereiben, attól pláne, hogy valaki kinyitotta a bejárati ajtót.
Idegei pattanásig feszültek, mert automatikusan elindult, hogy bezárja, de valami nem stimmelt. Ugyanaz a félelem kerítette hatalmába, mint amikor az erdőn keresztül elindult Kris-ék után egy lámpával. Az a valami egészen közel lesett rá. Ismét csak áldozatnak érezte magát, de ezúttal a saját területén. Halkan és óvatos léptekkel magához vette a készenléti táskáját, amiben minden volt, majd felkapta a telefonját és elindult kifelé. Furcsa sziszegés és morgás csapta meg a fülét, ami csak egyet jelentett. A Slender tudta, hogy róla keresgélt és most eljött érte, hogy megölhesse. Már majdnem elérte az ajtót, amikor a hangok nem messze a háta mögül érkeztek és akkor lassan megfordult.
Az előszoba felől hosszú, fekete csápok kúsztak elő. A morgás és sziszegés egyre hangosabbá vált, majd amikor egy sikítás hangzott fel, rohanni kezdett, de annyira, hogy az ajtót is becsapta mögött, de nem zárta kulcsra. Az idegösszeomlás szélén próbálta kinyitni a kocsiját, de nehezen ment neki. A lény egyre közelebb ért hozzá és az egyik ablakban látta meg, ahogy a házból őt nézte. Szitkozódott, míg végül ki tudta nyitni a kocsit, majd beszállt és elhajtott. A Slender egy ideig követte, de nem tudta meddig. Nem akarta, hogy bárkihez is odavezesse, ezért addig autózott, ameddig teljesen be nem ért a városba. Sírva kezdeményezett egy konferencia hívást és kihangosította a többieket.

- Noona, merre vagy? - kérdezte Tao, aki közelében furcsa morajlás volt.

- Te hol vagy? - kérdezett vissza. - Ugye nem a háznál?

- De igen. - válaszolta.

A tüdejében rekedt a levegő és erősen koncentrálnia kellett, hogy meg tudjon szólalni. - Azonnal tűnj el onnan!

- Jan mi baj? - hallotta meg Lucy hangját is.

- Ne menjetek a ház közelébe! Mindenki tűnjön el vagy forduljon vissza! - üvöltötte szinte hisztérikusan. - Ott van!

- Jézusom! - szólat meg Tao újból és a hangos morgás közepette meghallotta, hogy becsapódott a kocsijának az ajtaja. - Hol vagy?

- Most értem be a városba. - mondta, mikor leparkolt a kocsijával egy háztömb előtt, ami a családjáé volt.

Hála az égnek nem kellett sokáig várnia, és mikor mindenki megérkezett, az első elé kerülőt szorosan átölelte. Könnyei maguktól eredtek meg és patakokként folytak le az állán. Jó időbe telt, amíg elmondta, hogy mi történt és a többiek is csak lefagyva meredtek maguk elé. Chanyeol ugyanúgy aggódott érte és viselkedett vele, mint mikor még együtt voltak. Talán abban bízott, hogy ismét összejöhetnek, de azt nem tudta, hogy hetek óta van egy srác, aki csapja neki a szelet és szinte semmit sem tud arról, hogy miken mentek át, sőt Chanyeol-ról is keveset mesélt neki. A rémálmait sem mesélte el senkinek, mert attól félt, hogy felesleges riadalmat keltett volna bennük. Volt szerelme gyengéden végigsimított az arcán, és már majdnem megcsókolta, amikor megszólalt a telefonja. A kijelzőn Juho neve állt. Átsétált egy másik szobába és ott fogadta a hívást. Sokáig győzködte, hogy nem kell, hogy átmenjen hozzá és kerülje el a házukat, míg végül megadta magát. Alig, hogy letették, a bejárati ajtó kinyílt és azonnal felkapta a fejét. A többiek követték őt, mert attól tartottak, hogy a Slender követte őket és amikor arra készült, hogy megtámadja a betolakodót, Juho bukkant elő a semmiből.

- Jézusom! - kapott a szívéhez. - Halálra ijesztettél!

- Ne haragudj! - húzta magához és a hátát simogatta.

- Mit keresel itt? - kérdezte, amikor sikerült megnyugodnia. Lucy elmosolyodott.

- A bácsikád írt, hogy betörtek hozzátok és te eltűntél. - mondta idegesen a szőke fiú. - Aggódtam, amikor azt mondtad, hogy kerüljem el.

- Idióta! - vert a mellkasára. - Meg is halhattál volna! - Ijedtében majdnem összecsuklott. - Jézusom! - Azonnal tárcsázta a bácsikája számát és elhadarta mi történt. Szerencsére a lény addigra már elvonult vagy a távolból figyelte őket, mert nem mutatkozott meg. Tudta, hogy a veszély nem múlt el és így esze ágában sem volt hazamenni.

- Elmondanátok mi folyik itt? - követelte Juho. - Mit titkoltok?

- Ki ez a srác? - hallották meg Kai a bejárati ajtónál. - Akarod, hogy kihajítsam?

Arca elkomolyodott és rajta vezette le a frusztráltságát. - Ha megteszed, te is repülsz!

Összenézett a többiekkel és megmutogatta neki az összes bizonyítékot, illetve hírt, ami a lényről. Juho megfeszült minden gyilkosság hallatán és elborzadt az őket ért incidenstől. Már majdnem teljesen kiakadt, amikor Kai benyögte, hogy ha jót akar magának, akkor ne álljon Chanyeol és közé. A két fiú állandóan oltogatta egymást, ami cseppet sem volt ínyére, válaszul pedig vállon ütötte Kai-t, aki felszisszent és a kakaskodás abbamaradt. Kellett egy kis idő, míg Juho megemésztette a dolgokat és elfogadta őket. Egy ideig fel sem tudta tenni a kérdéseket, mert még nem is tudta, hogy mit mondjon.

- Szóval, mikor intézzük el? - kérdezte Kai tettre készen.

Az ottani laptopján a neten kutakodott a Szanatórium után és amikor megtalálta, megszólalt. - Holnap.

- Mi? - csattant fel Juho. - Ezek után még találkozni akarsz vele?

- Felfogtad mi történt pár órája? - mordult fel. - Ha nem jövök el, akkor megölt volna!

- Mi lenne ha inkább a magad dolgával foglalkoznál? - morgott Kai. - Fogalmad sincs róla kivel állunk szemben!

Chanyeol hangosan felsóhajtott. - Ami azt illeti neked se sokkal több.

Hamarosan nyugovóra tértek. Juho egy centit sem mozdult el a közeléből és eltökélte, hogy minden áron megvédi. Már hajnali kettő körül járt az idő, mire mindenki evett, lezuhanyozott és megmosta a fogát. A kérésére senki nem kapcsolta le a lámpát, vagy legalább annyi fény volt a lakásban, hogy ne féljen a sötéttől. Képtelen volt aludni és ezt Juho is érezte. Chanyeol a lakásban sétálgatott és gondolkodott. Láthatóan őt sem tudták álomba ringatni a manók. Óvatosan kicsusszant Juho karjaiból és kiment régi szerelméhez.

- Minden ok? - kérdezte Chanyeol.

- Nem tudok aludni. - húzta el a száját.

- A történtek után én sem mernék. - simított gyengéden végig a karján.

Lehunyta a szemeit és úgy élvezte a gyengéd törődést. Pár másodperccel később érezte, hogy Chanyeol közelebb lépett és ajkaik alig egy hajszálra voltak egymástól. - Ezt ne! - suttogta, majd beharapta alsó ajkát.

- Levezethetnénk máshogy is a feszültséget! - pihegte Chanyeol ajkaira.

Képtelen volt ellenállni. Szinte azonnal egymásnak estek és az egyik szoba ágyában kötöttek ki. Chanyeol vad volt és szenvedélyes. Minden vágyát maradéktalanul kielégítette. Vére kiserkent, annyira harapta alsó ajkát, hogy csöndben tarthassa magát. Fejét hátravetve élvezte szeretkezésük minden percét, de amikor kinyitotta, a fiúból csápok jöttek elő. Először nem értette, hogy mi történt vele, de aztán lehullt az álarc és a Slender magasodott felette. Sikítva riadt fel és amikor az ágy szélére húzódott, Juho azonnal követte. Egy újabb rémálom. Érezte, hogy simogatta a hátát, de nem hallotta mit mondott. Már majdnem elsírta magát, amikor kitisztult a feje és végre a fiúra tudott koncentrálni.
Biztonságra és gyengédségre vágyott. Ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésekre, inkább maga alá gyűrte a fiút és megcsókolta. A szőke fiú eleget tett a ki nem mondott kérésének. Mire feleszmélt, már az a kellemes feszítő érzés kerítette hatalmába, ami a szeretkezés elején mindig. Juho pontosan ott simogatta és csókolta, ahol kellett. Vele teljesen másabb volt, mint Chanyeol-lal. Vajon ha nem szakítanak, akkor most ezt is vele csinálná? Elégedetten hunyta le a szemeit, amikor Juho a hátára gördítette és így ő került alulra. Igyekezett nem a legfrissebb rémálmára gondolni és akkor teljesen felengedett. Hamarosan mindketten elégedett nyögésekkel lendült át azon a bizonyos határon. Új szerelme karjaiban végre elnyomta az álom.
Még javában világos volt, amikor készülődni kezdtek és a kocsihoz indultak. Igyekeztek világosban a Szanatóriumhoz érni és azt tervezték, hogy még sötétedés előtt végeznek. Nagyot kellett nyelnie, mielőtt elindultak befelé. A Slender-nek még nyoma sem volt, amit biztató jelnek vett. A biztonság kedvéért nem váltak el és mindenhová együtt mentek. A folyosókon haladva mások számára ismeretlen jelzéseket, szövegeket hagytak, hogy könnyebb legyen kitalálniuk, vagy tudják, hogy arra már jártak gondolva rá, ha eltévednének vagy leszakadnának néhányan a többiektől. A falak kopottak voltak, mindent belepett a mocsok és a kosz, ráadásul áporodott és kissé büdös volt a levegő. Először egy hosszú folyosón mentek végig, amiből három újabb indult ki. Az egész egy útvesztőnek tűnt. Jobbra fordultak. Az új folyosó jobbján nyitott ajtók voltak, a balján újabb folyosó. Az ajtókat választották és elérték a mosodát. Onnan egyenesen a mosdókhoz jutottak, ahol egy papír volt a falon.


Ahogy kiléptek a mosdóból, egy újabb folyosó várta őket, ami csak előre vezetett, egészen egy kőoroszlánig. Ott alaposan körbeforogtak, hogy lássák mi a helyzet. A lénynek semmi nyoma nem volt, de a korábbi nyomasztó érzés ismét felbukkant és akkor tudta,  hogy a papír elvételével elfogadták a felkérést. Mindössze ötven méterre a szobortól megjelent a lény és ők automatikusan megfordultak, hogy elmenekülhessenek. Akkor már nem nézték merre mentek, annyi biztos volt, hogy mindent megjelöltek ahol csak jártak. Már legalább hat papír volt a kezében, amikor nagy nehezen megtalálták a hetediket és egy újabb keresésére indultak. A lény egyre közelebb merészkedett hozzájuk, miközben fogalma sem volt, hogy mi fog történni ha megszerzik a következőt. Az előkerült néhány túlélő szerint nyolc papírt kell összegyűjteni és akkor kiderül, hogy a Slender elengedi-e áldozatát vagy sem.
Már majdnem bejárták az egészet, amikor nem találtak több papírlapot. Kezdett aggódni, hogy mi van, ha csak hét darab van és az utolsót nem lehet megtalálni vagy a lény elrejtette őket?! Nem fordulhattak vissza, hiszen a Slender a nyomukban volt és ha megfordultak elkaphatta őket. Egy ügyes manőverrel a szomszéd folyosón majdnem mellette haladtak el és végül visszajutottak a mosodához. Az egyik falon egy fehér valami díszelgett és amikor közelebb mentek, akkor látták meg, hogy az utolsó papír volt az. Nem mertek maguk mögé nézni, hiszen féltek attól, hogy elkapja valamelyiküket. Automatikusan a bejárat felé indultak, de amikor elérték, az ajtó zárva volt. Már majdnem pánikolni kezdtek, amikor az ajtó kinyílt és egy hajléktalan lépett be rajta. Nem engedték, hogy bezárja az ajtót, de kihasználták a lehetőséget, amikor bement és a lény elkapta. Azonnal kirohantak az ajtón, de nem akarták magára hagyni. A férfi keserves rimánkodásának a lény vetett véget és ők a lehető leggyorsabb módon eltűntek onnan.
Hazaérve bűntudat gyötörte. Vajon hagyta volna elmenni őket a lény? Mi történt volna, ha az a szegény hajléktalan nem ment volna be? Megérdemelték, hogy még egy éjszakát túléljenek? Juho kissé sokkos állapotban bújt hozzá és meg tudta érteni. Annak, aki nem találkozott még hasonló lénnyel sem, őrjítő lehet a tudat, hogy az egyik legenda, amitől az emberek félnek megelevenedett előtte és már nemcsak rém mese az egész. Idejét látta annak, hogy összegyűljenek és beszélgessenek egyet. Jongin is annyira ki volt készülve, mint új szerelme. A többiek már megszokták a rájuk leselkedő rémet, de ők még nem. Elhatározta, hogy legközelebb nem viszik magukkal őket, hátha a Slender nem bántaná a két fiút, de lassan a józan eszében is kezdett kételkedni. Még világos volt és valami azt súgta neki, hogy menjen vissza a házába. Úgy ült kocsiba, mint akinek a fogát húzták. Chanyeol és Kris vele tartott, hogy fedezzék, ameddig megtudja amit akart vagy összeszedte amire szüksége volt.
Érezte a lényt a közelben, de eléggé távol volt ahhoz, hogy bemerészkedhessenek. Halkan ment be a házba és kapcsolta ki a számítógépét. A laptopját magához vette és mindent elrendezett. Semmit sem talált arról, hogy mi lesz a következő helyszín. A két fiú kilépett az ajtón, ő pedig bekapcsolta a riasztót, mielőtt beültek volna a kocsiba. A visszapillantóból látta a Slender-t, de nem igazán izgatta. Legnagyobb örömére nem követte őket, de csak akkor nyugodhatott meg, amikor elérték a város határát. Míg a többiek elmondták mi történt velük, addig felnyitotta a laptopját és az e-mailjeit kezdte böngészni. A mindennapiak mellett egy furcsa pittyegésre lett figyelmes. Teljesen lefagyott, amikor meglátta, hogy a küldő névtelen.

- Mi az? - kérdezte Kris.

- Üzenetet kaptam. - válaszolta.

- Na ne! - meresztette a szemeit Chanyeol. - Ugye nem ő küldte.

Rákattintott, majd megnyitotta. A tartalom egy sövény útvesztő volt. - A következő helyszín. - mondta, majd a többiek köré gyűltek.

- Ez micsoda? - hallotta meg Juho hangját, de sajnos ő sem tudta.

- Erre kell rájönnünk! - sóhajtotta Kai.

Sokáig csak keresgettek a szavakra, de nem találtak semmit. Lementette a képet a gépére és arra keresett rá. A kereső végül egy sövény labirintust dobott ki, ami kocsival alig két órára volt tőlük. Ijedten nézett a többiekre. Chanyeol már tudta mire gondolt. Minden bizonnyal ezzel is tesztelni akarta őket, hogy mennyire összetartóak. Szinte érezte, hogy megpróbálja majd szétválasztani őket és egyenként megközelíteni. Volt szerelme kapcsolt és még időben próbálta megnyugtatni, mielőtt valami hülyeséget készült volna tenni. Az éjszaka nyugisan telt, mégsem tudott aludni. Szüksége volt néhány napra, míg leülepedett benne a dolog és megbékélt a hajléktalan halálával is.