- Mi a helyzet? - kérdezte Hatcher nyomozó.
- Az áldozatokat kibelezték és széttépve karóba húzták. - közölte a tényeket a doki.
- Ez a rohadék egyre kegyetlenebb. - vakarta meg a fejét a nyomozó.
Mikor meglátta unokahúgát, éppen akkor csatlakozott hozzá még három srác a sajátjai közül. Ahogy végignézett rajtuk, mindannyian véresek voltak. A mentősök azonnal kezelésbe vették őket, de semmi nem mutatott arra, hogy megsérültek volna vagy az ő vérük lenne.
A helyszínelés órákig tartott, de a lény kilétéről erősen hallgattak, csak annyit mondtak el, hogy magasa volt, öltönyt viselt és nem látták az arcát. Nem messze tőlük, az egyik rendőr fájdalmas és egyre távolodó sikolya töltötte meg a levegőt. Jan felkapta a fejét és bár nem tehetett róla, védőösztönének köszönhetően szemei feketévé váltak és a hangja is megváltozott kissé.
- Tűnjetek el innen! - kiáltotta a lány.
- Nem hagyunk magadra. - ellenkezett Tao.
- Futás! - ordította túlvilági hangon.
Valami közeledett feléjük. Olyan erővel törte le a fák ágait, hogy azok hatalmasat reccsentek, majd hangosan puffantak a földre. A rendőrök mindannyian bepattantak a kocsijaikba és olyan gyorsan hajtottak el a helyszínről, hogy porzott utánuk az út. A mentősök sem tettek másképpen, hozzájuk csatlakoztak a fiúk és Jan végül egyedül maradt.
- Gyere te mocsok. - motyogta, miközben felkészült a támadásra.
A hangok kezdtek halkulni, de mielőtt kiért volna a fák közül, megszűnt. Idegesen kapkodta a fejét, de a lény nem merészkedett közelebb hozzá, csak megbújt egy közeli fánál és távolról figyelte őt. Tekintete végig a fa mögött megbújó borzalomra szegeződött. Tudta, hogy hamarosan támadni fog.
A levegő egy pillanat alatt hűlt le és a lény támadásba lendült. Jan azonnal futásnak eredt és az első faházig meg sem állt. Éppen egy vadászba botlott bele, mikor éppen szarvasra vadászott. A férfi megragadta őt a karjánál fogva és elcibálta a házhoz, de elengedni nem akarta.
- Mit keres itt egy ilyen csinos lány, mint maga?
- Eresszen! Jobban teszi, ha maga is eltűnik innen. - figyelmeztette a férfit.
- Miért? - húzta magához közelebb.
- Valami van az erdőben és éppen erre tart!
Az erdőből sziszegő hangok párosultak morgásokkal, gyerek sikolyokkal és morgásokkal és ahogy közelebb ért, csak a morgás maradt meg. Kiszabadította a karját a férfi szorításából és tovább futott. Halálsikoly töltötte meg a levegőt és friss vér illat. Néhány méter után megállt, hogy körülnézhessen és akkor egy újabb vadásszal futott össze.
- Jól van hölgyem? Úgy néz ki, mint aki rémeket látott.
- Kérem..... menjen innen..... nem biztonságos. - lihegte a lány.
- Nincs itt semmi az állatokon és fákon kívül. - próbálta nyugtatni a veszélyről mit sem sejtve a férfi.
A mondat után rögtön magára hagyta, hogy nyugodtan folytathassa a vadászatot. Tovább sétált. Tudta, hogy el kell hagynia az erdő mélyét és vissza kell mennie az egyetemre, ahol a többieket ismét kikérdezik. A nyomasztó érzés egyre erősödött és átjárta minden érzékét. Megállt és lehunyta a szemeit. A fenyegetés egyre csak közeledett a háta mögött. - Vigyázzon! - kiáltott fel, mikor megjelentek a csapok az egyik vadász mögött.
Újabb csápok emelkedtek a levegőbe, hogy egyetlen mozdulattal tépjék szét áldozatukat. A rengeteg vér szétfröccsent a fákon és a maradék belső szervek is lassan a porba hulltak. Egy démoni kacagás hallatszott a fák közül, mikor végre befejeződött a gyilkolás.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése