Néhány nappal később
Néhány srác rohant az egyetem folyosóján eszeveszetten. Egyikük egy újságot szorongatott magánál. Megálltak egy szobánál, bekopogtak és otthagyták az újságot az ajtónál. A szoba 2 lányé volt, akik gyakorta foglalkoztak megmagyarázhatatlan eseményekkel és göngyölítették fel azt.
Lépések hallatszottak, amik egyre hangosodtak, ahogy közeledtek az ajtó felé, majd kinyílt és kilépett egy hátközépig érő, hosszú szőke hajú lány. Körülnézett, de nem talált senkit, majd felvette az újságot és bezárta az ajtót.
- Újabb rejtélyes gyilkosság a Steinmen erdőben. - olvasta fel a szőke lány. - Az áldozatokat megcsonkítva találták meg karókba húzva az erdő közepén, belső szerveik kis csomagokban lógtak a nyakukban.
- Micsoda? - tépte ki társa kezéből az újságot.
Sietve ült le a laptopja elé és kutatott a neten hasonló gyilkosságok után. Körülbelül két órás keresgélés után talált valamit.
2007: Nyomozócsoport huszonkét különböző, eltérő nemű és korú személy
szabályos köralakba rendezett, törött faágakra felszúrt holttestét fedezte fel, a
Slenderman jelentésekkor gyakran emlegetett mellkasi csonkítás jeleivel.
A lelet megerősítése után a nyomozás vezetője, ********* a csapat azonnali
evakuálását rendelte el 17:00-kor.
A testek felfedezésének ideje: 11:00.Fizikai bizonyítékkal kapcsolatba kerülő csapat kiürítésének határideje: 17:30. A csapattal 17:25-kor szakadt meg a kapcsolat. Biztonsági eljárások az
előírásnak megfelelően zajlottak le. Rendellenesség oka ismeretlen. A második csapatt egy hét elteltével fedezte fel a fotófelszerelést.
Rémülten néztek egymásra és teljesen lesokkolták őket a helyszínen készített fényképek, amelyek kísértetiesen hasonlítottak az újságban lévőkhöz. Természetfeletti szemmel nem tűnt emberi gyilkosságnak, inkább volt túlvilági, mintsem e világi.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte a szőke lány társát.
- Addig semmit, míg nem téved be a mi területünkre. - válaszolta enyhén dühös hangon a másik.
- Hahó, a suli egy erdő mellé épült és néhány része belenyúlik. - világított rá a lány.
A hosszabb hajú lány szemei éjfeketévé váltak és olyan túlvilági morgással pattant fel a székről, hogy társa rögtön megijedt. Az ablakhoz ment, ami közvetlenül ránézett az erdőre. Ezúttal nem az a békés és misztikus hangulat sugárzott a ködös erdőből, hanem nyomasztó és nyugtalanító, mintha valami lenne mélyen benne, ami csak arra vár, hogy áldozatául ejthessen valakit.
- Basszus! - sziszegte a fogai között a lány.
- Mi a baj? - kérdezte a szőke lány remegő hangon, de választ nem kapott. - Jan, mi a baj?
- Keressük meg a többieket!
Mindketten összeszedték a cuccaikat, magukhoz vették a telefonjaikat és kiviharzottak a szobából. Olyan gyorsan futottak, ahogy csak tudtak. Szétváltak és a szobáikban kezdték keresni őket, de azok üresek voltak. Jan kezdett nagyon aggódni. A folyosón futott össze a szőke lánnyal, aki megtalálta három további társukat.
Nyugtalanította őket a lány viselkedése, de addig nem kérdeztek semmit, míg keresték a többieket, akik még órán voltak azokban a termekben, amik az erdőben voltak. Jan vállalkozott arra, hogy az erdőn keresztül közelíti meg a termeket, a többiek pedig maradjanak együtt és vágjanak át a többi folyosón. Megakart bizonyosodni róla, hogy téved.
Szerzett néhány elemlámpát és egy szolárlámpát is, amit teljes fényerőre kapcsolt fel, hogy mindent jól láthasson ami előtte és mellette van. Megállt az erdő határánál. Az érzés, amit nemrég kezdett érezni, egyre erősödött, ahogy a fákat nézte.
Nagyot nyelt, gondosan elrejtette zsebében a lámpákat és a szolárlámpával világítva elindult a ködös úton. Életében először félt. Az út menti lámpák nem világítottak, csak az apró éjszakai lámpák közvetlenül mellette, hogy jól látható legyen.
Próbált nyugodt maradni és pillanatra sem elmélyedni a gondolataiban. Úgy érezte, mintha valaki figyelné és a nyugtalanító hangulat csak erősödött körülötte. Tudta, hogy veszélyben van, mégis folytatta útját. Hajtotta a kíváncsiság.
Hirtelen sziszegő hangot hallott meg valahol a közelben, amely minden lépésnél egyre erősödött és idővel morajlássá változott. Teste akaratlanul is reagált a veszélyre és akaratán kívül megállt és a fákat térképezte fel szemeivel. Túlvilági énje ki akart törni belőle és szembe szegülni a rá leselkedő veszedelemmel, de ki szerette volna deríteni kivel vagy mivel áll szemben.
Valahol mögötte tűnt fel a vészjósló érzés, ami azt súgta neki, hogy folytassa tovább útját, ha nem akarja, hogy darabokra tépje. Erőt vett magán és elindult, de veszélyérzete nem csökkent, sőt! Most már biztos, hogy valami van az erdőben.
Ismeretlen morgás és hang hangzott fel mögötte, ahogy szaporábbá váltak léptei és titkon készült a támadásra, amit már nagyon várt. Az első bejárat közelében volt, mikor a hang szinte a fülénél hallatszott és mikor hátra fordult nem látott senkit.
Lámpájával alaposan körbenézett maga körül, de a korábbi érzés nem akart szűnni, sőt egyre inkább érezte, hogy valami közvetlen közelről figyeli őt. Leeresztette a lámpát, majd letette a földre, előkapta a
fényképezőjét és vakut használva gyorsan lefényképezte körben a
környezetet.
A többiek már várták őt az ajtónál és egyikük kisietett érte, mert érezte a rájuk leselkedő veszélyt. Amilyen gyorsan tudtak, beszaladtak.
- Jan mit láttál? - kérdezte a szőke lány.
- Valami nincs rendben. - mondta a lány a friss emlékeiben kutatva.
- Miről beszélsz? - kérdezte egy vörös hajú fiú.
- Ígérjétek meg, hogy egyedül nem jöttök ide. - követelte a lány.
- Miért? - kérdezte ismét az előző fiú.
- Valami van az erdőben és nem ember. - nézett rájuk éjfekete szemekkel.
A többiek mind egymásra néztek, mert nem értették a helyzetet, de egyvalamit tudtak: oka van annak, hogy a lány ezt kéri tőlük. Néhány percnyi félelemmel teli perc után mindenki ott volt a folyosón, akinek kellett.
baszkiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
VálaszTörlésez valami kurva jó *-*
VálaszTörlésJesszusom!!Nekem is este kell ilyet olvasnom ......xD
VálaszTörlésDe ez nagyon jó!!Várom a következő részt...:D